Hétköznap lévén nem is igazán találkoztunk turistákkal, úgyhogy nem tagadom bennem volt a félsz, de azt javasolják az erdőben járva próbáljunk meg zajt csapni, akkor a macik is igyekeznek elkerülni bennünket.
Amikor a közeli menedékházig eljutottunk szerencsére más túrázókkal is összetalálkoztunk, én pedig megnyugodtam és az újabb hegyen felfelé kaptatás amúgy is elterelte a figyelmemet.
Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy mi a Soca közvetlen forrásához már nem másztunk fel teljesen. Az utolsó szakaszon ugyanis láncokkal biztosított mászóúton, acélsodronyba kapaszkodva lehetett volna közelebb nyomulni a szurdokban található karsztforráshoz. Nem számítunk tapasztalt túrázónak, ezért jobbnak láttuk, ha nem folytatjuk tovább a felfelé mászást. Már így is a saját határainkat feszegettük, úgyhogy az elágazásnál kattintottunk pár képet, majd leereszkedtünk.
Igen, a Tátrában is táblák hívják fel a figyelmet a medvékkel való találkozás lehetőségére. Ám akkoriban ez még nem is volt olyan mindennapos, mint manapság. A házigazdánk azért szólt, hogy tél vége felé, ha előjön egy-egy medve, az már nagyon ingerült. A finom, puha hóesésben nem is bírtuk sokáig cérnával a hegyi "sétát", inkább visszafordultunk.
VálaszTörlésIgen, a Tátrában is táblák hívják fel a figyelmet a medvékkel való találkozás lehetőségére. Ám akkoriban ez még nem is volt olyan mindennapos, mint manapság. A házigazdánk azért szólt, hogy tél vége felé, ha előjön egy-egy medve, az már nagyon ingerült. A finom, puha hóesésben nem is bírtuk sokáig cérnával a hegyi "sétát", inkább visszafordultunk.
VálaszTörlés