Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik a kedvenc bútordarabom, akkor a válaszom biztosan az lenne, hogy a tálalószekrényünk!
Ez a bútordarab a legkedvesebb számomra.
Használtan vásároltuk Egerben a "Maminál". Egymás között így emlegetjük a használt-kereskedés tulaját, mert olyan nagymamis. Emlékszem, hogy aznap amikor megláttuk a tálalószekrényt vacilláltunk, nem tudtuk jó lesz-e a mérete, el fog-e férni, így nem vettük meg rögtön.
(Cserébe két éjjeli szekrénnyel és két székkel felpakolva értünk haza) Két napra rá munkából hazafelé jövet Bálint megjelent a tálalóval. Jót kacagtam amikor hazaérkezett vele, mert a kicsike autónkba alig tudta bepréselni a két részre szedett szekrényt. Kész csoda, hogy ő befért valahogy! Úgy vezetett haza, hogy szinte hasalt a kormányon, mert csontig előre kellett húznia a vezetőoldali ülést, az orra pedig a szélvédőt súrolta. Azóta is vígan emlegetjük, hogy a kicsi kocsiba minden befér, ha ügyesen pakolunk! :)
A tálalószekrényt még aznap megszabadítottam a portól és mocsoktól. Terveim között szerepelt egy festés is, de ideiglenesen mégis beállítottuk a nappaliba, hogy a sok kis mütyüröm ne dobozokban kallódjon. A festés gondolata pedig egyre inkább tovaszállt, mert beleszerettem így natúr állapotban. Szóval úgy maradt, ahogy volt! Viszont a
"kiállítás" mindig más rajta, sosem volt még ugyanolyan. Imádom telepakolni a kis vackaimmal. Tudom, hogy másoknak ez a sok cucc felesleges kacat, porfogó, de én imádom kedvemre rendezgetni, pakolgatni őket. Minden apróságra emlékszem, hogy hol bogarásztam, honnan vásároztam vagy bolháztam össze, kitől kaptam. Ezektől az apró kincsektől érzem igazán otthonosnak az otthont! ♥
Már az új helyén:
Apró részletek:
♥♥♥
