Szlovéniai szállásunk egy kicsinyke 15-18 házból álló, Magozd névre hallgató falucskában volt. Kobaridtól kb. 6km-re hegynek felfelé, keskeny, szerpentines utún legelők és kicsi gazdaságok mellett haladva juthattunk fel a szállásunkig. Így nap mint nap alaposan átgondoltunk merre kiránduljunk, mert a keskeny úton kanyarogva kétszer is meggondolja az ember, hogy útnak indul-e autóval. A környékünkön barangolva kattintottam néhány fotót, ebből hoztam válogatást nektek is mutatóba.
Magozd madártávlatból, a szomszéd település Drežnica határából fotózva:
Örülök, hogy tettél fel fényképeket a "falutokról",
VálaszTörlésnagyon érdekelt, vajon errefelé milyen házakban laknak az emberek.
Korszerű, új házaknak látszódnak, szép is a kicsi település.
Fűtésszámlájuktól talán elájulnánk. (Fa, vagy gázfűtés, nem tudod?)
Zitus, Kobaridba is eljutottatok vajon? Vagy a szabadság is letelik egyszer?
Szépen gondozott, felújított és új építésű házak is vannak errefelé, nehéz megmondani melyik az új, melyik a felújított, hasonló stílusban épültek. Alpesi házikók némi olasz, mediterrán beütéssel. Nem igazán kerítkeznek ezeken a részeken, nem rejtőzködnek. Kerítés max az állatok miatt van, vagy az aprócska veteményeseket kerítik körbe, gondolom a vadak dézsmálása miatt. Elég magasan voltunk, ide szerintem lehetetlenség vagy inkább nagyon költséges lett volna a gázvezetéket kiépíteni, úgyhogy fával, pellettel fűtenek. Érdekes volt figyelni az itt élőket, minden nap figyelgettem ahogy az egyik falubeli traktorral és vontatóval húzta a hatalmas farönköket, mindig más háza elé, és ott nagyon modern szerkezettel darabolták, hasábozták a fát. Ezen a vidéken szerintem nagyon összefognak az emberek, egymásra vannak utalva, nekem legalábbis úgy tűnt. Egyébként Kobaridban is jártunk, de inkább a természeti látványosságokat igyekeztünk bejárni a környékünkön. Egy hét sem volt elég, pedig rengeteget voltunk úton, annyit mentünk! :)
Törlés