Úton a Soca forrás felé

Utazásunk során a smaragdzöld Isonzó folyó (szlovénül Soča) forrását is szerettük volna megnézni, hogy ez a hatalmas folyó honnan is ered igazából. Trentaba utaztunk, ami egy völgyben található. Trentaba tartva gyakran előbukkant mellettünk a Soca, a hideg ellenére már készülődtek a kajakosok és a horgászok már a vízben állva várták a kapást. Trentaba érkezve a turista információs pontba igyekeztünk, ahol eligazítottak minket, hogy mely útvonalakon érdemes menni a forráshoz és mi a teendő, ha medvével találkozunk. Nesze nekünk cidrimajré! :))

Hétköznap lévén nem is igazán találkoztunk turistákkal, úgyhogy nem tagadom bennem volt a félsz, de azt javasolják az erdőben járva próbáljunk meg zajt csapni, akkor a macik is igyekeznek elkerülni bennünket. 

Amikor a közeli menedékházig eljutottunk szerencsére más túrázókkal is összetalálkoztunk, én pedig megnyugodtam és az újabb hegyen felfelé kaptatás amúgy is elterelte a figyelmemet. 

Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy mi a Soca közvetlen forrásához már nem másztunk fel teljesen. Az utolsó szakaszon ugyanis láncokkal biztosított mászóúton, acélsodronyba kapaszkodva lehetett volna közelebb nyomulni a szurdokban található karsztforráshoz. Nem számítunk tapasztalt túrázónak, ezért jobbnak láttuk, ha nem folytatjuk tovább a felfelé mászást. Már így is a saját határainkat feszegettük, úgyhogy az elágazásnál kattintottunk pár képet, majd leereszkedtünk.

Mindenesetre elképesztő még így is, hogy ez a néhol hatalmasra duzzadt, néhol pedig apró patakocskának érezhető folyó így kezdi meg útját és ömlik bele végül az Adriába. 

Slap Virje

Szlovéniai kalandunk második napján a Boka vízesés után Bovecen át Plužna irányába indultunk, ahol egy eldugott kis gyöngyszemet a Virje vízesést néztük meg magunknak.

Szerpentines, kavicsos erdei ösvényen kb. 15-20 perces kellemes séta vezetett lefelé a vízeséshez a parkolótól. Aztán a fák között egyszer csak előtűnt a lényeg. Olyan szép volt élőben is, hogy minden irányból alaposan körbejártuk majd leültünk a partjára piknikezni egyet. :)

Csak hogy jól érzékeltessem a vízesés méretét itt a következő fotó.
A kép bal alsó sarkában a szikla előtt egy hölgyike ácsorog. :)

Azután én is beljebb merészkedtem a vízben. 

A smaragdzöld Isonzó

Az Isonzó (szlovénül Soča, olaszul Isonzo) folyó Szlovéniában  1100 m magasan a Trenta völgyben ered és 138 km hosszan folyik, majd Olaszországban ömlik az Adriai tengerbe. 

"Európa egyik legszebb vadvize és talán a földkerekség egyetlen folyója, amely teljes hosszán csodálatos smaragdzöld színben pompázik." 

Slap Boka - azaz Boka vízesés

Szlovéniai kiruccanásunk második napjára borongós időt, délutánra pedig esőt jósoltak így két rövidebb túrát terveztünk megejteni. Az első utunk a Boka vízeséshez (szlovénül Slap Boka) vezetett. 

Kobarid felől Bovec felé autózva, a Zaga nevezetű falucska után egy parkolóban tettük le a kocsit és gyalog vágtunk neki túránknak. A vízesést sajnos a túraútvonalak nehézsége miatt nem tudtuk teljesen megközelíteni, de egy szuper hegyi kilátóhoz felkaptatva közelebbről megcsodálhattuk. A kilátóba vezető út nagyon kedvemre való volt, még annak ellenére is, hogy néhol nagyon magas lépcsők, meredek partoldalak voltak benne. Az erdőben sétálva valahogy az az érzésem támadt, hogy mennyire filmbe illő ez a táj!

Úton a kilátó felé 

 Fentről a kilátóból 

Maga a vízesés 730 m magasan tör elő a sziklafalból a felszínre. A kilátóból a látvány sajnos nem adja vissza az élményt, de igyekeztem az objektívvel közelebbre is fókuszálni.  A vízesés ott van ám, és bár  a kilátóból kicsikének tűnik, mégis 144 m magas és 12 m széles zuhatag.

 

Óriási kősziklák között robog tovább az Isonzó felé. 

Itt aztán a felszín alatt teljesen eltűnik, így a kilátóból lesétálva bemásztunk a kiszáradt Boka torkolatba is.  

Képzeljük el tavasszal, olvadás után micsoda vízmennyiség lehet itt!

Jobbra az Isonzó