Utazásunk során a smaragdzöld
Isonzó folyó
(szlovénül Soča) forrását is szerettük volna megnézni, hogy ez a hatalmas folyó honnan is ered igazából.
Trentaba utaztunk, ami egy völgyben található. Trentaba tartva gyakran előbukkant mellettünk a Soca, a hideg ellenére már készülődtek a kajakosok és a horgászok már a vízben állva várták a kapást. Trentaba érkezve a turista információs pontba igyekeztünk, ahol eligazítottak minket, hogy mely útvonalakon érdemes menni a forráshoz és mi a teendő, ha medvével találkozunk. Nesze nekünk cidrimajré! :))
Hétköznap lévén nem is igazán találkoztunk turistákkal, úgyhogy nem tagadom bennem volt a félsz, de azt javasolják az erdőben járva próbáljunk meg zajt csapni, akkor a macik is igyekeznek elkerülni bennünket.
Amikor a közeli menedékházig eljutottunk szerencsére más túrázókkal is összetalálkoztunk, én pedig megnyugodtam és az újabb hegyen felfelé kaptatás amúgy is elterelte a figyelmemet.
Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy mi a Soca közvetlen forrásához már nem másztunk fel teljesen. Az utolsó szakaszon ugyanis láncokkal biztosított mászóúton, acélsodronyba kapaszkodva lehetett volna közelebb nyomulni a szurdokban található karsztforráshoz. Nem számítunk tapasztalt túrázónak, ezért jobbnak láttuk, ha nem folytatjuk tovább a felfelé mászást. Már így is a saját határainkat feszegettük, úgyhogy az elágazásnál kattintottunk pár képet, majd leereszkedtünk.
Mindenesetre elképesztő még így is, hogy ez a néhol hatalmasra duzzadt, néhol pedig apró patakocskának érezhető folyó így kezdi meg útját és ömlik bele végül az Adriába.
