2018. október 1., hétfő

Szlovénia - Tolmin szurdok

A minap ünnepeltük a 12. évfordulónkat Bálinttal. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nyári szabadságot idáig sikerült kitolni és pont ebben az időszakban indultunk útnak a nagyvilágban, hogy felfedezzük Szlovénia szépségeit. Utunk a Triglávhoz, a Júlia alpokba vezetett. Az első napon egy szurdoktúrára neveztünk be, ami hatalmas, erőt próbáló élmény volt a számunkra. 

A Tolmin szurdok a szállásunktól 22 km távolságra található. Légvonalban persze sokkal közelebb lett volna, de a hegyi utakon annál félelmetesebb izgalmasabb a közlekedés. 

Viszonylag korán érkeztünk a szurdokhoz és bár sütött a nap hűvös volt az idő. Magába a szurdokba egyébként is gyéren süt be a nap, de szerencsére vannak naposabb részei is.  Mindenesetre nem árt rétegesen öltözködni. A belépő nem vészes, átszámítva 1500 Ft/fő. Kaptunk egy hasznos kis térképet és nagyon kedves útbaigazítást, hogy a 8 pontos megállóból álló látványosságokat merről merre haladva érdemes megnézni. Ezután nekiindultunk. 




Kellemes árnyas, fákkal borított ösvényen ereszkedtünk lefelé. A madárcsicsergés mellett már hallatszott a Tolminka folyó robogó hangja és ahogy lépdeltünk lefelé az acélsodronyba kapaszkodva csodálkoztam rá a buja és gazdag növényzetre, ami a különleges klímának köszönhető. Maga a szurdok túra kb. 3 km hosszú. Nem olyan vészes, így első hangzásra, de a sok-sok lefelé tartó lépcsőzés miatt számolnunk kell azzal, hogy innen bizony fel is kell jutni valahogy. Megmondom őszintén felfelé kaptatva én párszor a kétségbeesés határán voltam, hogy vagy a tüdőm köpöm ki vagy a szívem ugrik ki a tarkómon. (szerencsére egyik sem történt meg) A 3 kilométeres távot bámészkodással, fotózással és sok-sok kisebb pihenővel tarkítva 2 óra alatt tettük meg. 
Így utólag visszagondolva túlélhető kirándulás volt, de persze én utólag könnyen beszélek. Azért a combomban még most is érzem azokat a fránya lépcsőket! :D 

















Ezen a fotón talán jól érzékelhető a szintkülönbség. 
Mi még vígan odalent lépegettünk, de a fenti híd az utolsó állomás. 
Oda valahogy biza' fel is kell még "mászni". 




A sok-sok lépcső megmászása közben volt azért még látnivaló bőven...




A fenti hídról is lepillantottunk, hogy hol is jártunk.
Szédítő.







2 megjegyzés:

  1. Zitus, ez tényleg túra volt, nem holmi "kirándulás", mindjárt bemelegítésnek!
    Írsz még a többi nap élményeiről is? :)
    Ennek a Tolminka folyónak nagy ereje lehet, látszik, hogy vájja, mossa a köveket és milyen szép tiszta a vize és a színe.
    Még SOKSZOR TIZENKETTŐT kívánok szeretetben, egészségben. :)
    Az előző bejegyzésekhez: formás, szép tobozokat gyűjtöttél és persze szépek
    a növényeitek is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen a jókívánságokat Kati!
      Jönnek szépen sorban még élménybeszámolók, még nem ért véget a Szlovén kalandunk! ;)

      Törlés