Olyan régen adtam már hírt, hogyan is áll a kertünk, ezért éppen itt az ideje jelenteni. Emlékeim szerint arról számoltam be utoljára, hogy Istenesen elvert minket a jég. A virágos kertemet megmutatni sem érdemes, mert nincs! Egy-két virág érthetetlen módon, de kikelt a szélén és túlélte a vihart az epres menta, levendula, borsikafű is, viszont a többi része halott. Vagyis csak volt, mert mérgemben fogtam, felkapáltam az egészet, átgereblyéztem és elhintettem benne a százszorszép keverékes fűmagot. Persze nem várok csodát, gyönyörű gyepszőnyegünk tuti nem lesz idén, de vigasztal a tudat, hogy itt-ott már hajszálvékony fűszálak megindultak a nap felé. Fél siker!
A balkonládákban és a cserepekben szépen virágzik a muskátli, a mézvirág és gyönyörű szép a virágcsalánom is. :)
A fű
Akarom mondani a gaz.... mert higgyétek el amikor én azt mondom, hogy ez nem fű és semmi köze nincs hozzá (még csak rokoni kapcsolatban sem állnak) na akkor az tényleg úgy van. Nem holmi elégedetlenség ez a részemről, ezek a tények! Ez a gizgazos dzsindzsa csakis onnan ismeri a füvet, hogy meséltem neki róla. Egy darabig iszonyatosan nőtt, de eső nélkül most inkább kiszáradni igyekszik. Nyírni kicsit ritkábban kéne... DE! Van benne sokezer szir-szar ami pár nap alatt 15-20 centis vastag szárat növeszt. Persze vannak benne mezei virágok és egy-egy nagyobb terjedelmű lóhere is virít benne... sőt! A múlthéten az egyik szúrós gizgaz olyan csodás virággal örvendeztetett meg, hogy kíváncsiságomban 2 napig a növényhatározókat bújtam, mire kiderítettük, hogy micsoda. A neve Kígyószisz.
A nagy szárazságban több helyen a föld is megnyílt. Hatalmas repedések keletkeztek, amibe konkrétan az egész kezem belefér.
No és a veteményes! Az gyönyörű! A Jégeső után pár nappal jó anyámék elláttak bennünket sok-sok palántával. A megmaradtakkal együtt összesen 16 paradicsombokrunk van, pluszban cserépben törpe koktélparák. Locsoljuk is rendesen. Már-már versenyzünk esténként, hogy ki öntözzön, de szerencsére a paradicsomok nagyon hálásak, tele vannak virággal, némelyiken már a bogyó kezdemény is megjelent. Hurrá! Örül is az uram, úgy szereti a paradicsomot, és szabály szerűen sajnálja amikor a felesleges oldal hajtásokat letöröm. Meg is jegyezte, hogy azokat is meg kéne gyökereztetni és kiültetni. De így is úgy látom elég ennyi paradicsom, befőzés lesz ennek a vége!
Végre a paprikapalántákat is kiültettük az emelt ágyásba, amiről még nem is nagyon meséltem. Mivel januárban költöztünk, veteményes meg nuku, nem nagy rész lett felásva tavasszal. Ami fel lett, ott most paradicsom, fűszerkert és eper van... szóval Bálint volt olyan kedves és összeütött nekem egy emelt ágyásnak való keretet. A füvet leskalpoltuk a kiválasztott területen és leraktuk a keretet. A keret alját leterítettem kartonpapírral és alaposan belocsoltuk az egészet. Erre azért volt szükség, hogy a karton alatt mindenféle fűmaradvány, gizgaz kipusztuljon. Ezek után pedig szorgosan gyűjtöttük fűnyíráskor a levágott füvet. Amikor már összegyűlt jó adag akkor igyekeztünk naponta locsolni, majd megtrágyáztuk és befedtük földdel. Ebbe kerültek a paprikák és a minap néhány tő kelbimbó.
Nevelgetek tököket is. Persze még kicsikék, és még nem ültettem ki őket a végleges helyükre, de a komposztáló környékét szemeltem ki a számukra. A komposztáló is nem olyan régen készült el, Bálint felhasználta hozzá a maradék faanyagokat, én pedig lenolajkencével kezeltem, hogy kicsit ellenállóbb legyen az idővel szemben. Lesz már mibe gyűjteni a komposztálni valót is :)
A balkonládákban és a cserepekben szépen virágzik a muskátli, a mézvirág és gyönyörű szép a virágcsalánom is. :)
Akarom mondani a gaz.... mert higgyétek el amikor én azt mondom, hogy ez nem fű és semmi köze nincs hozzá (még csak rokoni kapcsolatban sem állnak) na akkor az tényleg úgy van. Nem holmi elégedetlenség ez a részemről, ezek a tények! Ez a gizgazos dzsindzsa csakis onnan ismeri a füvet, hogy meséltem neki róla. Egy darabig iszonyatosan nőtt, de eső nélkül most inkább kiszáradni igyekszik. Nyírni kicsit ritkábban kéne... DE! Van benne sokezer szir-szar ami pár nap alatt 15-20 centis vastag szárat növeszt. Persze vannak benne mezei virágok és egy-egy nagyobb terjedelmű lóhere is virít benne... sőt! A múlthéten az egyik szúrós gizgaz olyan csodás virággal örvendeztetett meg, hogy kíváncsiságomban 2 napig a növényhatározókat bújtam, mire kiderítettük, hogy micsoda. A neve Kígyószisz.
Ő lenne az!
A nagy szárazságban több helyen a föld is megnyílt. Hatalmas repedések keletkeztek, amibe konkrétan az egész kezem belefér.
A cékla is szépen növekszik.
