Bagószag a lakásban? Na ne!

Költözésünkkor az első "sokk" akkor ért, amikor kulcsátvétel után beléptünk a házba. Megcsapta az orromat a tömény cigaretta szag. Pedig minden ki volt szépen takarítva, de a bagószagot nem lehet csak úgy észrevehetetlenné tenni.

Előző lakó volt olyan "kedves", hogy az itt töltött utolsó hónapjában bent a házban dohányzott. Félreértés ne essék, nincs nekem semmi bajom a dohányosokkal, a családomban is vannak dohányosok, DE szerintem a dohányzás is történhet kulturált keretek között, de ne a másik ember kárára. Mikor a házat jöttünk megnézni nyoma sem volt a bagószagnak, akkor nem dohányzott bent senki, mert ha akkor éreztem volna nem is költözünk később. Nem értem akkor az utolsó 1 hónapban miért kellet? Kitolásból? Csak gratulálni tudok az ilyen jellemhez! 

Szóval az első éjszakánk olyan rettenetes volt, mintha két doboz cigarettát szívtam volna el az éjszaka folyamán, kapart a torkom és szúrt a szemem. Bálint pedig napokig köhögött megmagyarázhatatlan okokból. Másnap eldöntöttem, hogy felhúzom a kesztyűt és harcba szállok, kipucolom ezt a bűzt az életterünkből. 

fotó forrása

Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Elkezd kutakodni a neten különböző praktikák után. Az itt felsoroltakat kipróbáltam, de jelentem nem jöttek be!

• a ház különböző pontjain kis edényekben elhelyezett 20%-os ecet
•  ecetes szivacs a radiátorokra
• gyertyaégetés (mert állítólag elveszi a szagot)
• illóolajas csepegtetés/párologtatás
• padlószőnyeg alapos kiporszívózása
• babérlevél elégetés
• citrom és narancskarikák szárítása
• mesterséges illatosítók

Nos az ecet nem tett semmit, nesze semmi fogd meg jól... a különböző illatosítás mint pl illóolaj nem veszi el a bagószagot, kicsit fedi, keveredik vele de semmiképpen sem nyomja el. Sajnos a tapéta és a padlószőnyeges helység alaposan beitta :( Amikor hazaérkeztünk valahonnan és beléptünk a házba még mindig a bagószag csapott meg. Az első pár napban a mosott ruhát a legkritikusabb szőnyeges helységben teregettem ki. Ez a módszer vált be a legjobban. Igaz száradás után mindegyik ruha olyan szagú volt mintha egy füstös kocsmában töltöttem volna az estét és lehetett mindent újra mosni, de úgy tűnik a ruhaszárítós módszer sokat segített, összegyűjtötte a bűz legnagyobb részét. 

Viszont még mindig nem voltam elégedett. Egyik reggel ébredés után vettem észre, hogy a kispárnám az éjszaka folyamán a földön pihent. Felvettem, megszagoltam... heves öklendezések közepette rá kellett döbbennem, hogy még mindig van bőven a bagószagból, méghozzá a padlószőnyegben. A következő lépésben beszereztem a vanish szőnyegtisztító porát. Sajnos a környezetünkben nincs senkinek szőnyegtisztító berendezése, másfelől télen nem akartam vizes szőnyegtisztítás végezni, de meg kellett oldani valahogy ezt a bűzölgő szőnyegproblémát. Kiszórtam a szőnyegre a port és alaposan beledörzsöltem. Hagytam hatni a szert, majd kiporszívóztam. Meglepő módon a dolog működött. 

Nem azt mondom, hogy 100%-os, de 90%-ban elégedett vagyok az eredménnyel. Utólag belegondolva valami mezei illatos mosópor is megtette volna ugyan ezt a hatást, de sikernek könyvelem el, hogy ideiglenesen sikerült megoldani ezt a bűzfacsaró problémát is. Mindenesetre ha beköszönt az igazán jó idő felszedjük a padlószőnyeget, leszedjük a tapétát és alaposan kifestünk. Ezt a problémát végleg és 100%-ban ez fogja leginkább megoldani.

Gyönyörű kották

Még ősszel a régiségvásáron egy könyvárustól vásároltam két csodaszép, régi kottát. Tudjátok, hogy imádom a kottapapírt és a megsárgult, megfakult papírlapokat. Az az igazság, hogy még mindig nem használtam fel őket. :(

Gyakran előveszem a komódom papíros fiókjából. Megfakult és lapjaira esett darabjait átlapozgatom, megsimogatom, megszagolgatom, majd visszateszem őket a helyükre. Pedig azért vásároltam, hogy dekorációs célra használjam fel őket. Tanácstalan vagyok. Valami megmagyarázhatatlan okból nincs szívem feldolgozni őket. Az első, díszesebb lapokat talán be kellene keretezni, persze ha találok megfelelő képkereteket. A többi lappal, pedig még fogalmam sincs mihez kezdek... 

Nekem olyan gyönyörűek!

Hálás vasárnap

Ez a hét sem volt zökkenőmentes és a hangulatomra sajnos a fogfájásom nagyon rányomta a bélyegét. A legbosszantóbb, hogy éves ellenőrzésre mentem, semmi panaszom nem volt, a fogászati kezelés után viszont nem lettem rózsásan...sőt. Sajnos a kezelés el fog tartani egy darabig, ami nem lenne olyan nagy baj, de még mindig nagyon fáj/lüktet a fogam :(

 Amiért hálás vagyok:

♥ fájdalomcsillapító ♥ Bálint elvitt a fogdokihoz és meg is várt ♥ pár nap kialvatlanság után végre tudtam aludni (persze a 24 órás fájdalomcsillapítónak köszönhetően) ♥ napsütés ♥ együtt főzni ♥ rend ♥ takarítás ♥ elpakolt dobozok ♥ leves ♥ csodaszivacs ♥ színes körömlakk ♥ almaszörp ♥ hosszú idő után végigbírtam nézni egy filmet ♥ spenót magok ♥ favágás és pakolás a jó levegőn ♥ frissen mosott és gyorsan be is vasalt ruhák ♥ Bálint türelme ♥ hogy remélem a jövőhét már sokkal sokkal jobb lesz és végre haladhatok a terveimmel ♥ 

Ti miért vagytok hálásak?

Farsangi fánk

Ha az ember lányának van kire sütni-főznie aki szinte mindent jóízűen megeszik, akkor szívesen lát hozzá a macerásabb étkek elkészítéséhez. Bálint a minap kérte, hogy süssek neki fánkot, mert azt enne. Gondoltam miért ne, hisz rég volt már fánk... legalábbis olyan amit én készítettem. Másrészről az új konyhában lehet "büdösíteni" mert itt nincs egy légtérben a konyha a lakás többi részével. Mennyivel jobb hogy nem amerikai konyhánk van! Magamra zárom a konyhaajtót ha valami olyat készítek és már nem járja át az egész házat a kajaszag. No de e röpke kitérő után visszakanyarodva, szalagos fánkot készítettem, ami a Moha Konyháról származik. 

Jól sikerült! Elfogyott :)

Hozzávalók:    

• 70 dkg finomliszt
• 5 púpos ek. porcukor
• csipet só
• 1 tk. vaníliakivonat
• 1 narancs reszelt héja
• 1 egész tojás
• 3 tojássárga
• 1/2 dl rum
• 3 dl tej
• 3,5 dkg friss élesztő
• 7 dkg olvasztott vaj

Elkészítés:

Egy kis langyos cukros tejben felfuttatom az élesztőt. Miután felfutott a többi hozzávalóból a vaj kivétel hólyagos tésztát dagasztok. Az olvasztott vajat csak a legvégén dolgozom hozzá. A tésztát kiolajozott dagasztótálban duplájára kelesztem, majd lisztezett deszkára borítom. Tenyeremmel 1,5-2 cm vastagságúra nyújtom és kiszaggatom. Egy tiszta konyharuhával letakarva még 30 percig kelesztem.  

Egy nagyobb lábasban olajat melegítek. Az olaj legyen jó meleg, de ne túl forró. (különben a fánk széle megég, a közepe pedig nyers marad) A fánkok közepét az ujjammal benyomom, és a benyomott felével  lefelé teszem az olajba. Fedővel letakarva 1,5 percig sütöm, megfordítom és fedő nélkül még további 1,5 percig.  Ha kész, ízlés szerint lekvárral és porcukorral tálalom.

Hálás vasárnap

Amiért hálás vagyok:

♥ gyorsan elszaladt ez a hét ♥ névnapozás ♥ kifli ♥ vicces levélváltások ♥ napsütés ♥ tavaszias időben sétálni ♥ hosszú kihagyás után újra régiség-vásározni, még akkor is ha  nem találtam semmi értelmeset ♥ kerttervezés ♥ várni a jó időt és a bogrács partykat ♥ új dalokra bukkanni és reggeltől estig azokat hallgatni ♥ virágmagokat és különféle vetőmagot beszerezni ♥ kedves ismerőssel vásárlás közben összefutni és beszélgetni ♥ végre újra van kávédarálóm - miután a másikat sikeresen leégettem és hosszú ideig nélkülöznöm kellett ♥ habos kávé ♥ finomsággal várni haza Bálintot a névnapján ♥ sikeresen megvarrtam a függönyt ♥ gyömbér ♥ képeslap ♥ új receptekre bukkanni ♥ korán kelés ♥ túrótorta ♥ szombati vendégek ♥ 

Ti miért vagytok hálásak?  

Imádnivaló brownie

Bálint kérte, hogy a névnapjára süssek olyan sütit, amit be tud vinni a melóhelyre a munkatársaknak. Valami gyorsan elkészíthető finomságot akartam így tudtam, hogy a brownieval nem fogok nagyon mellélőni. A kedvenc brownie receptem a Falusi libáktól származik. Nagyon szeretjük itthon, tömény csokiság. Júlia továbbfejlesztette a korábbi receptet, így egy még tökéletesebb finomságot kapott, aminek a teteje finom ropogós. Tényleg Isteni lett!

Hozzávalók:

200 g jó minőségű étcsokoládé

225 g vaj

250 g cukor

100 g liszt

60 g kakaó

5 egész tojás

csipet só

fél tk. szódabikarbóna

tetejére:

mandula, dió

Elkészítés:

A vajat a tűzhelyen felolvasztottam, hozzáadtam az étcsokoládé kockákat és végül a kakaóporral együtt simára kevertem, majd félretettem hűlni. Kimértem a lisztet, hozzáadtam a sót, és a szódabikarbónát.

A cukrot és a szoba-hőmérsékletű tojásokat robotgéppel a legnagyobb fokozaton felvertem. kb. 10-12 perc után lassabb fokozatra kapcsoltam és hozzáadtam a kihűlt csokoládés-vajas keveréket. Kis keverés után hozzáadtam apránként a lisztes keveréket is.

Sütőpapírral bélelt 20 x 30 cm-es tepsibe egyengettem, tetejét megszórtam durvára vágott dióval, mandulával és előmelegített 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütöttem.

Így költöztünk mi...

Ez a bejegyzésem inkább beszámoló jellegű, mint ötletadó, de talán van akinek így is hasznos információkkal szolgálhatok. 
Lássuk, hogyan költöztünk!

Tervezős, szervezős típus vagyok, listaíró hajlammal megspékelve. Szeretek mindent megtervezni. Nem volt ez másképpen a költözéssel sem. Egy komplett, több oldalas költözési menetrendet készítettem. Cirka 1,5 hét állt a rendelkezésemre a bepakoláshoz, így minden napot megterveztem, és beosztottam, hogy éppen mit is kell elcsomagolnom, bedobozolnom. Nekem erre azért volt szükségem, hogy egyszerre ne legyen sok a meló és sokat segített abban is, hogy ne ragadjon el a káosz és ne kapjak idegbajt menet közben. 

Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy külön pakoltam mindkettőnknek 1,5-2 hétre elegendő ruhát, pipere cuccot, és minden mást amire tudtam, hogy szükségünk lesz. Ide pakoltam el a szükséges gyógyszereket, vitaminokat, iratokat, pénzt és telefontöltőket is. Tulajdonképpen úgy készítettem el a csomagot, mintha 2 hétre elutaznánk.

Később összeállítottam egy takarítós kosarat is, amit egyszerűen meg tudtunk fogni és hozni-vinni az új hely és a régi között. Minimálisan használok bolti vegyszereket, de most kivételesen ezekből jól bevásároltam, mert nem tudhattam előre mi fog várni az új helyen. Ha szükség van erősebb vegyszerekre, akkor nem kell menet közben szaladgálni a boltba, hiszen minden kéznél van. A tisztítószeres kosárba került még a vegyszereken kívül eldobható nedves takarító kendő, felmosóruhák, porrongyok, seprű, lapát.

Jó szolgálatot tesz ilyenkor több strapabíró nagyméretű kukás zsák. Nem feltétlenül a legdrágább a legjobb. Nekem az alufixes (ami nem a legolcsóbb) totál felmondta a szolgálatot, mert az első zsákozás után ahogy csomót kötöttem a zsák végére és megemeltem azt a súly szinte széthúzta, szétszaggatta az egészet. Emlékeim szerint a második adag zsákot már a tescoban szereztem be. Semmi extra, tesco gazdaságos talán, a legnagyobb fekete zsák. Bírta a strapát. Szükség volt még kisebb szatyrokra, kosarakra, néhány almás ládát is sikerült beszerezni, valamint strapabíró nagyméretű műanyag  és papírdobozok tettek jó szolgálatot. A csomagoláshoz kellett még több gurigányi széles ragasztószalag, reklámújságok és buborékos fólia.

Az egész kezdődött a ruhák elcsomagolásával. Zsákos holmik esetében jó, ha minden zsáknak megvan a maga szerepe. Nálam volt pulóveres, nadrágos, inges, kendős-sálas-sapkás, nyári ruhás, és még sorolhatnám, de biztosan el tudjátok képzelni. Lényeg az, hogy ne ömlesszünk semmit, ne keverjük a holmikat mert ne adj Isten, de úgy jártok mint én, hogy egyenlőre nincs elegendő ruhás szekrényünk, így vannak holmik amik még zsákban pihennek. Ebben az esetben ha mégis szükség van valamire, akkor csak az adott zsákot kell áttúrni, nem pedig az összeset.

Szóval először a ruhákkal, cipőkkel kezdtem, majd bezsákoztam a törölközőket, terítőket, ágyneműket utána pedig eldobozoltam az összes kreatív cuccomat, kellékemet. Ezek után a könyvek voltak soron. A dobozokba fele-fele arányba került könyv és nem törékeny lakásdekorációs holmi, vagy éppen egy-egy társasjáték. Mindezt azért, hogy aki cipeli majd ne szakadjon meg a könyvek súlyától. A törékeny apróságokat újságpapírba és buborékos fóliába csomagoltam, az extrán törékenyeket pedig törölközővel kibélelt dobozokba tettem és ragaszkodtam ahhoz, hogy majd mi szállítsuk. Az elektronikai holmikat Bálint csomagolta el. Szerencsére a nagyobb daraboknak megtartottuk a saját dobozát, így ezekkel is könnyű dolgunk volt.

A konyhát hagytam legutoljára, de pl. a nem szükséges kis konyhai berendezéseket már  korábban bedobozoltam és elcsomagoltam. A tartós élelmiszer két nagy almás ládába került és legvégül minden törékeny holmit elcsomagoltam és bedobozoltam a költöztető autó érkezését megelőző este. A nagyobb fazekakat is megtöltöttük, hogy ne üresen kerüljenek el. Minden helyet kihasználtunk, amit csak lehetett.

A mosógépet már két nappal korábban kihúztuk a helyéről, és a bejárati ajtó közelébe tologattuk el, hogy csak meg kelljen emelni és kivinni a lakásból, mert több mint 70 kg a drága, fogás rajta meg nem sok.

A költöztető autó érkezése előtt 3 nappal megkaptuk a házkulcsokat és úgy döntöttük, hogy amit lehet már kiviszünk a kocsival, mert a lakásban egyre több helyet foglaltak el a dobozok és a zsákok. Már kezdett nyomasztó lenni a felfordulás, pedig tudtam, hogy ez ezzel fog járni. Zavart, hogy ösvényeken jutunk el a nappaliból a fürdőbe, és már nem volt helyem hova pakolni az újabb teli dobozokat, zsákokat. Bálint kiszedte a kocsiból a hátsóüléseket és teletömtük az autót amivel csak tudtuk. Egyik nap volt, hogy 3 alkalommal is fordultunk, elhoztuk a törékeny és féltett holmikat, az elektronikai cuccokat, kisebb gépeket és ami könnyedén mozdítható volt.

A költöztető autónak meghagytuk a nagyobb darabokat. Polcokat, szekrényeket. Amit tudtunk elmozdítottuk a helyéről és az ajtó közelébe raktuk. A fiókos szekrények lapra szereltek, de csak a fiókokat szedtük ki belőlük, mert macerásnak találtam rögzíteni, de azt sem szerettem volna, hogy külön életet éljenek majd szállítás közben. Amelyik fiók bírta, azt megpakoltuk holmikkal így tényleg minden helyet kihasználtunk. A költöztető autónak nem kellett kétszer fordulni, egy körrel minden befért, köszönhetően, hogy a fiúk nagyon ügyesen pakoltak.

Minden épségben megérkezett, nem tört össze semmi, nem karcolódott meg egy bútordarab sem és szerencsére senki sem sérült le cipekedés közben. A kipakolás nem megy olyan gyorsan mint a be, de semmi vész, itt már nem kell sietni. A konyhát és a kamrát már első nap belaktuk, mert enni kell, a többi meg jött/jön szépen lassan. Egyszer végre minden kikerül a dobozokból és a zsákokból ha lesz már hova tenni őket. Addig is van egy rumliszobánk, de ha nagyon zavar a látvány egyszerűen bezárom az ajtót :D

Azért be kell, hogy valljam bármennyire is próbáltam felkészülni a költözésre, elég sok feszkóval jár, de szerencsésnek mondhatom magam, mert rajtam ez utólag jött ki a nagy hűtőtraumának köszönhetően. (erről bővebben majd később)

Remélem valakinek tényleg hasznos volt a bejegyzés,

igazán nagy köszönet, hogy végigolvastátok! :)

Hálás vasárnap

Kimaradásom után nehéz belefogni a hálás vasárnap megírásába, mert annyi minden történt  így most kicsit nehezen is szedem össze a gondoltaimat. De azért megpróbálom! :)

Amiért hálás vagyok:

♥ új otthon ♥ sok-sok segítség, segítő kéz ♥ anya és apa akik nagyon sokat segítettek ♥ költöztető autó ♥ végre van két helység amit sikerült "belakni" és 100%-ig tud funkcionálni: ez a  konyha és spájz ♥ nagyobb tér ♥ csend ♥ jó levegő ♥ végre van ágy és már nem "kempingezünk" ♥ ikea ♥ megérkezett a fa is ♥ KANDALLÓ így csupa nagy betűvel, mert nem tudok vele betelni, úgy imádom :) ♥ jó meleg a házban ♥ névnapi köszöntések ♥  telefonbeszélgetések ♥ képeslapot kapni ♥ végre normális kaját enni ♥ jó áron függönyt vásárolni, amit anya átalakított és végre van függöny az ablakokon ♥ favágáshoz eszközök ♥ pici szőnyegek ♥ kert ♥ tányérkészlet ♥ ikeás ebéd ♥ sikeresen elintézett ügyek ♥  kedves emberek ♥ cuki postás ♥ sógor fuvar ;) ♥ liszt a malomból ♥ sok-sok terv ♥  hogy újra itt vagyok ♥ sok-sok szívmelengető komment és üzenet tőletek ♥ tészta és parmezán Olaszországból ♥ és még sorolhatnám.... ♥ 

Ti miért vagytok hálásak?

Vallomás

Az elmúlt időszakban sajnos nem tudtam kellő figyelmet szentelni az oldalnak. Ennek egy igen egyszerű ám de számomra hatalmas változásokkal járó oka van. Szerettem volna veletek is megosztani, elmondani a miérteket, de úgy gondoltam, ezt akkor teszem meg ha már kicsit lecsendesedtek körülöttem az események.

Nagyon hiányzott az írás, a facebookos kis szöszmötölések, most mégis olyan furcsa leülni ide a gép elé, és pötyögni. Nem akartam fél gőzzel csinálni, így inkább benyomtam a „szünet” gombot, amit most kikapcsolok, és újra itt vagyok! :) Az eltűnésem oka pedig nem más, mint hogy felpakoltuk a „kis” cókmókunkat és a városi, kicsi de annál problémásabb lakást házikóra cseréltük. Elköltöztünk a városból néhány kilométerrel arrébb ide Csodafalvára.

Az elmúlt napok pakolással teltek. Zsákozással, szelektálással, dobozolással. Napokig doboz és zsákfalak ösvényei között jártunk, keltünk, zacskós kínai tésztalevesen és pizzán tengődtünk, míg végül megkaptuk az új hely kulcsait és a kicsi kocsinkat teletömtük a holmink egy részével és elkezdtük átpakolni a cuccainkat. Néhány nappal később a költöztető autót is megpakoltuk és búcsút intettünk első közös kis otthonunknak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elérzékenyültem. Az az igazság, hogy nem morzsoltunk egy könnycseppet sem, bezártuk magunk mögött az ajtót.

Bármennyire is mutatós volt előző otthonunk és lehetett akármennyire is közel a belvároshoz, mégsem felelt meg az elvárásainknak. Panaszkodhatnék arról a rengeteg tényezőről, aminek következtében úgy döntöttünk, hogy elköltözünk, most mégis inkább a sok-sok pozitívumra koncentrálok, ami miatt olyan jó itt lenni Csodafalván!  

A blogban biztosan sokat fogom emlegetni hogyan is alakulunk, formáljuk otthonná új helyünket, mert van még hiányosság és munka is bőven, de izgatottan, ötletekkel teli várom ezt az időszakot. Tartsatok ti is velem!