Amikor ideköltöztünk volt egy régi ütött-kopott asztalka a teraszunk egyik sarkában. Valaki már nekifogott felújítani, mert a festék nagy részétől már korábban megszabadították. Pakolgattam ide-oda, asztalterítővel letakarva használatba vettem, ezen kapott helyet a kis nyári-konyhám tavaly, de csak motoszkált a fejemben egy hang, hogy kellene kezdeni ezzel az asztalkával valamit. Azért is mert eléggé ütött-kopott, meg azért is mert a nyitott, időjárástól nem túl védett teraszon csak eszi az idő. Kellett neki valami plusz védelem ezért Bálinttal összefogva új életet leheltünk bele.
Az asztal lapja menthetetlennek bizonyult, mivel eléggé rozoga volt, itt-ott már mállott és egy nagyobb darab hiányzott az egyik sarkából. A régi lapot Bálint eltávolította a lábakról és egy új fenyőlapot szerelt fel.
Ezek után már én vettem kezelésbe az asztalt.
Lecsiszoltam róla a maradék festéket és gondos portalanítás után egy korábban kikevert zománcfestékkel festettem le.
Ilyen lett: