Inzulinrezisztencia mellett sem szerettem volna kihagyni ezt a karácsonyi klasszikust és gondoltam jó lesz ha felkerül az ünnepi asztalra. Természetesen egy kicsikét megreformáltam és személyemre szabtam anyukám zserbó receptjét, de a zsír elmaradhatatlan hozzávaló, mert sokkal jobb mint vajjal/margarinnal!
Hozzávalók:
Tészta:
50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
25 dkg finomliszt
25 dkg zsír
1 egész tojás
2 tojás sárgája
fél dl langyos tej
3 dkg élesztő
2 dkg negyedannyi-ugyanannyi (cukorhelyettesítő)
só
szükség esetén tejföl
Töltelék:
Száraz rész
40 dkg darált dió
8 dkg negyedannyi- ugyanannyi
csipet só
1 citrom reszelt héja
Nedves rész:
Egy nagy üveg hozzáadott cukor nélküli sárgabarack lekvár
rum és vanília aroma
Tetejére:1 tábla cukormentes étcsokoládés
kevés étolaj
Elkészítés:
Fél deci langyos tejben felfuttatom az élesztőt. Egy nagy tálba mérem a liszteket, zsiradékot, a tojásokat, sót, az édesítőt majd hozzáadom a felfuttatott élesztőt és elkezdem összegyúrni a tésztát. Ha szükséges akkor pár evőkanálnyi tejfölt adok hozzá, hogy a tésztánk összeálljon és könnyen nyújtható legyen. Ezután a tésztát 4 egyenlő részre osztom és gömbölyítem.
Egy másik tálban a darált diót összekeverem az édesítővel, csipet sóval és a reszelt citrom héjával és félreteszem, addig a lekvárba egy kevéske vanília és rum aromát teszek.
Lisztezett deszkán az első gombócot téglalap alakúra nyújtom és nagyméretű kizsírozott, kilisztezett tepsibe (gáztepsi) helyezem az első lapot. Alaposan megkenem lekvárral, majd egyenletesen meghintettem a diós keverék harmadával. Ezután kinyújtottam a következő tésztát, amit szintén megkentem lekvárral és meghintettem dióval, majd a harmadik tésztalappal is ugyan így tettem. Erre került fel a negyedik tésztalap, majd villával alaposan megszurkáltam és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Kb. 1 órán keresztül sütöttem, de érdemes rápillantani, hogy a felső lap ne piruljon meg. Ha a teteje gyorsabban sülne érdemes alufóliával vagy sütőpapírral letakarni.
Miután elkészült én levágtam az egyik sarkából egy darabot, hogy meggyőződjek biztosan elkészült-e. Ezután hagytam langyosra hűlni és csak utána készítettem el rá a csokoládés bevonatot. Ehhez 1 tábla cukormentes étcsokoládét gőz fölött felolvasztottam és egy nagyon kevéske étolajat csepegtettem hozzá és a sütemény tetejét bevontam vele. Hűvös helyen (a spájzban) hagytam kihűlni és csak másnap szélezés után szeleteltem fel.
No és ha már volt egy kicsike szabadidőm meg a korábbi sütögetésből
megmaradt tojásfehérjém, gondoltam gabalyítok egy kis habcsókot. Először
cukorszirupot főztem, aztán a robotgép is legalább 40-50 percig
dolgozott, majd következett a kedvenc részem... játék a nyomózsákkal!
Közben persze karácsonyi dalokat
hallgattam és eszembe jutott gyerekkorom egyik régi karácsonya, amikor
utoljára habcsókot ettem. Nagyapa nővéréhez és a húgához mindig
karácsony másodnapján mentünk látogatóban, no meg azért is, hogy
megnézzük az ő fenyőfájukat. Persze ebéddel vártak és arra is jól
emlékszem, hogy szinte mindig töltött csirke és diótorta volt a menü. A
kis dohányzóasztalon pedig ott állt a feldíszített karácsonyfa, amin én
életemben először láttam színes habkarikákat. Teljesen elvarázsoltak!
Emlékszem, hogy betegre faltam magam belőle és olyan szinten elcsaptam a
gyomrom, hogy legalább 25 évig rá sem bírtam nézni a habkarikára. Aztán
2 évvel ezelőtt amikor szembejött velem egy recept, elöntött a
nosztalgia és azóta karácsony környékén nyughatatlan vágyat érzek arra,
hogy habcsókot készítsek.
