Kincsvadászat után

Az elmúlt időszakban is volt ám bolhapiacozás, alkudozás, régiségvásár és használt cikkes boltocskákban turkálás. Nem egyszerre... csak eddig nem volt időm mindent lefotózni, és külön külön írni róluk, úgyhogy megvártam, míg összegyűlik egy kisebb bejegyzésre való tárgyacska. Íme! 

Bálint vadászta le a HP-könyveket a régiségvásárban, ez a kettő hiányzott a sorozatból, és már 1 éve kerestük őket... természetesen használtak, de szép állapotúak és könyv illatuk van! :) 

Francia cérnák fa spulnin 

Aprócska fém tányérkák (poháralátét méretűek) és néhány villa...

 

Olvasó a mamámnak. 

Nagyikám már korábban megkért, hogy keressek neki apróbb szeműt, most végre találtam és ma kézhez is kapta! :) 

Régi vágyam volt a következő kis gyönyörűség! 

Citromprés, vagy citrom facsaró. Fogalmam sincs mi a tisztességes neve. Negyed citromot kell beletenni és összenyomni. Életemben először egy teaházban találkoztam ilyen ketyerével még évekkel ezelőtt. Mindig is akartam egy ilyet, de nem találtam, vagy nem kerestem elég kitartóan. Inox és gondolnátok, hogy 20 Ft-volt? :) IMÁDOM!

Angol porcelán teáscsészealjak. Sajnos a csészéjük nem volt meg, de így is jöttek velem haza. Gondoltam jó lesz citromnak, pár szem keksznek, sütinek, bárminek! :)

Persze van ami hiánytalanul megvolt. 

Az egyetlen darab, ami olyan kis kecses, bájos darab! :)

Néhány fából készült apróság, amik terveim szerint idővel átalakulnak majd. 

Egy kis csiszolás, egy kis festés és a képkeretekből  "kioperálom" a termésekből készült képeket. 

Mondtam már, hogy szeretem a használt holmikat és hogy mennyire szeretek vadászni rájuk???

Nagyon szeretek keresgélni, árválkodó apróságokat megmenteni.. Nem akarok nagyon elfogult lenni, de ezek láttán talán ti is megértitek ezt a szenvedélyemet! :)

Só és borsszóró új ruhában

A házilag készített ágytámlánk festésekor nem voltam túl bátor, így egy viszonylag visszafogottabb kopottas hatást sikerült elérni. Nem akartam rögtön a mélyvízbe ugrani, főleg nem egy ilyen nagyobb méretű bútordarabnál, de ott motoszkált a fejembe, hogy milyen is lenne, ha egy merészebb, erőteljesebb kopottas hatást érnék el. Mivel még csak barátkozom ezzel a stílussal, így tényleg nem akartam egy nagyobb lélegzetvételnyi bútordarabot beáldozní, így pont kapóra jött a régiségvásáron szerzett, fából készült só-szóró és borsörlő. 

Amikor a kezem ügyébe akadtak, akkor tudtam, hogy ez a két tárgy lesz az amin ki kell próbálnom mennyire is fog megtetszeni ez a mesterségesen kopottas hatás. Most is univerzális zománcfestéket használtam, elefántcsont-színben. Festés előtt zsírtalanítottam a felületet és a kopottas hatás eléréséhez az éleknél és itt-ott gyertyaviasszal dörzsöltem be a felületet. (Látszik, hogy nem sajnáltam a gyertyaviaszt róla :D) 3 rétegben festettem, száradás után visszacsiszoltam és most így néz ki a végeredmény:

Még nem tudtom tetszik-e vagy sem. Tényleg még barátkoznom kell ezzel a stílussal... de egy biztos, így azért jobban tetszik, mint az eredeti  barna állapotában.

Nektek mi a véleményetek? 

Fotónapló - Vásári portékák

Nincs két egyforma vásár. Egerben a régiségvásár a méretét tekintve elég nagynak mondható. Rengeteg árus, rengeteg holmi. Kedvére válogathat itt mindenki, kicsik, nagyok, férfiak, asszonyok. Tényleg mindent kapni, csak alaposan szét kell nézni! Tegnap készült néhány fotó. Persze még rengeteget lehetett volna készíteni, ez csak egy töredéke. Jöjjön egy kis kedvcsináló, egy kis betekintés, hogy errefelé mit lehet kapni :) 

(Képek kattra nőnek)

Végül ami hazajött velem:

Vásári beszámoló

Nyakamon a felújítás, de kellett egy kis kikapcsolódás, úgyhogy tegnap szabadprogram gyanánt újra régiségvásározni voltunk Egerben. Reggel viszonylag korán keltünk, és igyekeztünk még a hűvösben odaérni. 8 óra után kicsivel leparkoltunk az autóval és felsétáltunk a Bazilikához. Közben persze azt ecseteltem Bálintnak, hogy bármit is látunk, veszünk alkudjunk már! Alkudni akartam, mert eddig nem igazán ment az alkudozás, vagy egyszerűen nem volt hozzá elég bátorságom. Most viszont elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad bizony nekem alkudoznom kell!! 

Gyorsan végigbámészkodtunk magunkat a vásár elején, és hátrasiettünk a Domus parkolóhoz, ahol szeretek turkálni annál az árusnál aki banános ládákban teszi ki a sok-sok portékát. Tudjátok ez tipikusan az az árus, aki fogja, kiteszi a ládákba ömlesztett portékát, úgy ahogy van. Itt nincs minden katonás sorrendben kipakolva, nagy az összevisszaság, mert ha akarsz valamit "dolgozz" meg érte! Nos belevetettem magam a sűrűjébe. Túrtam a dobozok között, csészéket kerestem. Elsősorban teásakat.  A nap erősen sütötte a hátamat, és még csak fél kilenc múlt, de már iszonyat meleg volt. Legalábbis a napon. Fél órás görnyedt kotorászás után azon kaptam magam, hogy rengetegen lettek körülöttem. Mindezek mellé az Istennek sem találtam összepasszoló dolgokat. Hol egy tetszetős csészét találtam, de nem volt meg a kistányérja... hol egy csészealjat leltem meseszép cseresznyevirágokkal, de sehol nem volt a csészéje. Vagy ha találtam is valamit annyira picike volt, hogy maximum gyerekjátéknak ment el. Aztán tényleg nem volt már türelmem a napon kotorászni, visszatettem a különböző mintájú csészét, csészealjat és eljöttem egy filléres bögrével, ami kiöntő is egyben. Búslakodtam kettőt-hármat Bálintnak, hogy nem tudtam összepasszítani a dolgokat... de majd legközelebb! :)

Aztán elindultunk visszafelé, de már szépen, lassan szemlélődve. Egy néninél vettem egy üveg bonboniért, amit akár cukortartóként is lehet használni. Öntött üveg, gyümölcs mintákkal. Sajnos a fotón nem nagyon tudom visszaadni a gyümölcsöket, de higgyétek el ott van rajta a szamóca, cseresznye, szőlő, alma, barack! :) Itt jött az első sikerélmény, sikerült alkudni az árából. Persze csak megjegyeztem, hogy "hát ezen van egy ár...de... háááát... " (közben vágtam a fintorgó-elmélkedő fejeket) Itt már mondta is a néni, "hát igen, kicsit túl van árazva" :D Beárazta újra és el is hoztam.

Nézelődtünk tovább. Sok-sok szépséget láttam...de ami a listánkon rajta volt, abból nem sok minden jött össze. ŐőŐ... Igen, mi listával járunk régiség-vásározni :)))) Vannak vágyott holmik, amiket korábban már listába szedtünk. Bálint is áttanulmányozta még itthon. Erre azért van szükség, hogy mindketten tudjuk a nagy forgatagban mire kell jobban figyelnünk, mi az ami érdekelhet minket. Persze a listát nem kell olyan szigorúan venni mint egy bevásárló listát, el lehet tőle térni, ha menet közben valami egészen más dolog megtetszene...de a lista ad egy kis támpontot, hogy azért próbáljunk ésszel vásározni. 

A következő áldozatom egy szép szószos-tál volt. Februárban nagyon megtetszett egy fotó a pinteresten, ahol natúr fehér szószos tálban gyönyörű jácint virágzott. Nos azóta vágytam egy szószos tálra, de olyanra ami minta nélküli, teljesen fehér és nincs tányérhoz rögzítve. Jelentem megtaláltam! Alkudtam? Alkudtam!

Következő szerzeményem nem tudom pontosan hogyan jött. Anya mondta még régebben, hogy szeretne egy kisebb feszületet. Már a múltkor is feszületek után kajtattam neki a vásárban, de vagy óriásiak voltak, vagy közepes talpon állóak. Most viszont volt mindenféle, de választani nem tudtam. (ANYA, ha ezt olvasod, tessék menni a miskolci régiségvásárba feszületet keresni :P) Ezt a kicsike medált pedig megtartom! :)

Az egyetlen listán szereplő dolgot/dolgokat a Bazilika tövében sikerült zsákmányolni. Képkeretek. Egyforma méretűek, 2-2 hasonló, majdnem egyforma mintájúak. Bálint nagyon résen volt, neki tűntek fel a különbségek. Fülembe is súgta a fontos információt, ami alku tárgyát is képezte. Mondom az eladónak a tényeket... Eladó meglepődik, mondja is, hogy nem gondolta volna, hogy feltűnik valakinek. Erre mond egy kedvezményesebb árat az eredetinél, ha már 4 darabot viszünk. Majdnem jó, de még 500 forintot lefaragok belőle.

Elégedett vagyok, több maradt a kasszában mint reméltem. Megy is félre a következő vásárra :)

A nap tanulsága, vásárba ne csípjük ki magunkat túlzottan, mert "pofára" adnak sok mindent!
A nők alkudjanak a férfi eladókkal, férfiak a női árusokkal. Úgy tutibb az eredmény! ;)