Az elmúlt időszakban sajnos nem
tudtam kellő figyelmet szentelni az oldalnak. Ennek egy igen egyszerű ám de
számomra hatalmas változásokkal járó oka van. Szerettem volna veletek is
megosztani, elmondani a miérteket, de úgy gondoltam, ezt akkor teszem meg ha
már kicsit lecsendesedtek körülöttem az események.
Nagyon hiányzott az írás, a
facebookos kis szöszmötölések, most mégis olyan furcsa leülni ide a gép elé, és
pötyögni. Nem akartam fél gőzzel csinálni, így inkább benyomtam a „szünet”
gombot, amit most kikapcsolok, és újra itt vagyok! :) Az eltűnésem oka pedig nem
más, mint hogy felpakoltuk a „kis” cókmókunkat és a városi, kicsi de annál problémásabb lakást házikóra cseréltük.
Elköltöztünk a városból néhány kilométerrel arrébb ide Csodafalvára.
Az elmúlt napok pakolással teltek.
Zsákozással, szelektálással, dobozolással. Napokig doboz és zsákfalak ösvényei
között jártunk, keltünk, zacskós kínai tésztalevesen és pizzán tengődtünk, míg
végül megkaptuk az új hely kulcsait és a kicsi kocsinkat teletömtük a holmink
egy részével és elkezdtük átpakolni a cuccainkat. Néhány nappal később a
költöztető autót is megpakoltuk és búcsút intettünk első közös kis otthonunknak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elérzékenyültem. Az az igazság, hogy nem morzsoltunk
egy könnycseppet sem, bezártuk magunk mögött az ajtót.
Bármennyire is mutatós volt előző
otthonunk és lehetett akármennyire is közel a belvároshoz, mégsem felelt meg az
elvárásainknak. Panaszkodhatnék arról a rengeteg tényezőről, aminek
következtében úgy döntöttünk, hogy elköltözünk, most mégis inkább a sok-sok
pozitívumra koncentrálok, ami miatt olyan jó itt lenni Csodafalván!
A blogban biztosan sokat
fogom emlegetni hogyan is alakulunk, formáljuk otthonná új helyünket, mert van
még hiányosság és munka is bőven, de izgatottan, ötletekkel teli várom ezt az
időszakot. Tartsatok ti is velem!
