Vallomás

Az elmúlt időszakban sajnos nem tudtam kellő figyelmet szentelni az oldalnak. Ennek egy igen egyszerű ám de számomra hatalmas változásokkal járó oka van. Szerettem volna veletek is megosztani, elmondani a miérteket, de úgy gondoltam, ezt akkor teszem meg ha már kicsit lecsendesedtek körülöttem az események.

Nagyon hiányzott az írás, a facebookos kis szöszmötölések, most mégis olyan furcsa leülni ide a gép elé, és pötyögni. Nem akartam fél gőzzel csinálni, így inkább benyomtam a „szünet” gombot, amit most kikapcsolok, és újra itt vagyok! :) Az eltűnésem oka pedig nem más, mint hogy felpakoltuk a „kis” cókmókunkat és a városi, kicsi de annál problémásabb lakást házikóra cseréltük. Elköltöztünk a városból néhány kilométerrel arrébb ide Csodafalvára.

Az elmúlt napok pakolással teltek. Zsákozással, szelektálással, dobozolással. Napokig doboz és zsákfalak ösvényei között jártunk, keltünk, zacskós kínai tésztalevesen és pizzán tengődtünk, míg végül megkaptuk az új hely kulcsait és a kicsi kocsinkat teletömtük a holmink egy részével és elkezdtük átpakolni a cuccainkat. Néhány nappal később a költöztető autót is megpakoltuk és búcsút intettünk első közös kis otthonunknak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elérzékenyültem. Az az igazság, hogy nem morzsoltunk egy könnycseppet sem, bezártuk magunk mögött az ajtót.

Bármennyire is mutatós volt előző otthonunk és lehetett akármennyire is közel a belvároshoz, mégsem felelt meg az elvárásainknak. Panaszkodhatnék arról a rengeteg tényezőről, aminek következtében úgy döntöttünk, hogy elköltözünk, most mégis inkább a sok-sok pozitívumra koncentrálok, ami miatt olyan jó itt lenni Csodafalván!  

A blogban biztosan sokat fogom emlegetni hogyan is alakulunk, formáljuk otthonná új helyünket, mert van még hiányosság és munka is bőven, de izgatottan, ötletekkel teli várom ezt az időszakot. Tartsatok ti is velem!