2016. június 15., szerda

A házi-tésztáról

Évekkel ezelőtt ajándékba kaptam Bálinttól egy tésztanyújtó/tésztakészítő gépet. Amolyan régi, kézzel hajható típust. Első dolgom volt papókámnak megmutatni, mert nincs még egy olyan ember aki ennyire ismerné ezeket a szerkezeteket és számomra ő a kézi-tésztakészítő gépek nagy javítómestere! Ha van egy problémás tésztanyújtó, azt ő biztosan helyre tudja pofozni.
Gyerekkoromban minden nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, és gyakran szegődtem nagyapám mellé a műhelybe, ahol tésztanyújtót bütykölt. Mindig nagy szakértelemmel és szenvedéllyel átszellemülve magyarázta, hogyan kell bánni tésztakészítő géppel, mire kell odafigyelni. Mindig mondogatta nekem, hogy a háziasszonyok gyakran rontják el a saját gépüket, mert túllisztezik a tésztát, vagy beolajozzák, belisztezik a nyújtót… vagy ne adj’ Isten használat után elmosogatják. A mai napig állítja, hogy ez szörnyű vétség, hazavágjuk vele a gépünket! :) 


Szerintem nincs még egy olyan ember, aki ennyit tudna a tésztanyújtó gépekről mesélni. Legalábbis az én ismeretségemben nincs! 
Amikor a nagyiéknál töltöttem a szünidőt, gyakran engem is bevontak a munkába. Így történhetett meg, hogy annyi minden mellett a házi-tészta készítés rejtelmeit is a nagyszüleimtől tanultam. Tésztakészítésnél mindenkinek megvan a maga feladata. Míg papó gondosan előkészíti a terepet, mama összeállítja a tésztát. Fél kilogramm finomliszthez 5 darab tojás.


A mai napig elvarázsol, ahogy mama gyúrja a tésztát, mert minden mozdulatából érződik a tapasztalat! 
Míg az egyikük hajtja a gépet, a másik a tésztát adagolja, vagy éppen óvatosan kihúzza a gép alól, hogy az ne ráncolódjon össze. 


A nyújtás fázisa után kezdődött az én szerepem. Mama a hosszú darabokra nyújtott tésztaszeletet óvatosan a karomra terítette és szaladhattam be vele a vendégszobába. Némelyik szelet bizony megvolt majdnem 1,5 méter hosszú is... vagy én voltam kicsi és csak ezért tűnt hatalmasnak?! 
Odabent már korábban megvetettük az ágyat abroszokkal és ide terítettem le a kinyújtott tésztát szikkadni. Amikor az ágy már telis-tele volt szikkadó tésztacsíkokkal, akkor a legelőször letett darabokat hordhattam vissza a konyhába és kezdődhetett a szeletelés. 
Készült széles- és cérnametélt, kockatészta és a túlszikkadt tésztacsíkokat hagytuk megszáradni, később összetörtük és abból lett a lapatytészta. (lebbencs/csuszatészta) Szeletelés után apránként visszahordtuk a tésztát és óvatosan az ágyra hintettük száradni. 1-2 nap száradás után mama óvatos mozdulatokkal, selyempapírral bélelt papírdobozba szedte a tésztát és felkerült a kamrapolcra felhasználásig. 
Rengeteg tésztát készítettünk együtt. Előre spájzoltunk azokra az időszakokra, amikor a kerti teendők miatt nincs ideje az embernek „tésztázni”, de annál jobb érzés elővenni a száraztésztát és valami finomat készíteni belőle.



Bár manapság már sokkal egyszerűbb boltban vásárolni a tésztát, (gyakran teszem ezt én is) mégis inkább a házi tészta mellett teszem le a voksom, nem csak azért mert finomabb, hanem mert kedves emlékeim fűződnek hozzá. :)
Ennek örömére pedig tegnap tésztáztam én is egy kicsikét!
♥♥♥

14 megjegyzés:

  1. A nagyszüleim ugyanígy készítik a mai napig ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Maradjon ez így még nagyon-nagyon sokáig! ♥♥

      Törlés
  2. Én nagyon ritkán készítek, amit a fiam sokszor szóvá is tesz. Nekem is hasonló emlékeim vannak a nagymamámmal, de amikor kicsi voltam, még nem volt gépünk. Nagymama nyújtotta a tésztát (székelyesen a laskasirítővel sirítette ki) olyan vékonyra, hogy az alája tett újsáot el lehessen olvasni (ezt csak mesélte, hogy így tanították neki anno...., az én gyerekkoromban már nem gyakorolta az "újságolvasást") De az ágyat mi is megvetettük abroszokkal, és a többi nálunk is így ment.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen melós lehetett a tésztát kézzel és laskasirítővel olyan vékonyra nyújtani! Nem semmi! Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt velem! ♥

      Törlés
  3. Régi szép - és már majdnem elfeledett - emlékeket idéztél most fel bennem ezzel a bejegyzéssel. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Sok-sok kedves emléket idéztél fel bennem! Őszintén meg is könnyeztem. Nekem is így csinálta nagymamám. De jó is volt!!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szeretem mikor valaki ilyen kedvesen és részetesen beszél a gyerekkoráról. Érzem a szoba illatát is ahol a tészták száradtak, látom nagyszüleid szemeiben az élettapasztalatot. Az én nagymamám is sokszor készített tésztát, legfőképp azzal a kis fa izével a csigatésztát. Régi fajta pelenkából varrt zsákokat, abban tárolta a kamrában a száraz tésztát... Én a kertben játszottam eközben ,élveztem a gyümölcsfák adta lehetőségeket, vagy a padláson néztem, hogy kelnek ki nagyapám galambjai a tojásból...persze ezek is szép emlékek, de most már sajnálom: legalább egyszer néztem volna végig hogyan csinálja a tésztát, átadhatta volna a tudását.
    Igen egyszerűbb a bolti tésztát megvenni, de ha mi magunk nem készítünk tésztát, gyerekeinknek, unokáinknak sem lesznek ilyen szép emlékei, mint nekünk❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem ha egyszer gyermekeink lesznek akkor lesz annyi energiám, erőm, hogy én is együtt tésztázzak velük. Nekem ezek az emlékek nagyon sokat jelentenek! Anyukámmal is rengeteg kézműves dolgot készítettünk. Jó visszagondolni rá és talán ezek miatt is érzem magamban a késztetést, hogy nekifogjak ilyen elfoglaltságoknak akár egymagam is.

      Törlés
  6. Ej, ez nálunk is hasonlóképpen ment. Mi is rengeteget nyaraltunk a falun lakó nagyszüleimnél. Mamámnak nagyon sokáig nem volt gépe, így simán, sodrófán nyújtotta iszonyú vékonyra a tésztát. Még most is látom magam előtt azokat a mozdulatokat. Nagyon szép emlékek! és úgy szeretném, ha mindezt, vagy legalább egy kis darabkát mi is tovább tudnánk adni a gyerekeinknek, unokáinknak, hogy nekik is legyenek ilyen "régimódi" emlékeik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adri biztos vagyok benne, hogy tudsz majd hasonló emlékeket, élményeket adni a gyermekeidnek! ♥

      Törlés
  7. Jaj de jó volt ezt a szép bejegyzést olvasni! Annál finomabb tészta nem is volt a világon, amit anyu kézzel nyújtott. Most is látom magam előtt, ahogy vágja fel késsel metéltnek a gyúródeszkán.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy kedves emlékeket sikerült a bejegyzéssel felidézni!

      Törlés