Vásári beszámoló

Nyakamon a felújítás, de kellett egy kis kikapcsolódás, úgyhogy tegnap szabadprogram gyanánt újra régiségvásározni voltunk Egerben. Reggel viszonylag korán keltünk, és igyekeztünk még a hűvösben odaérni. 8 óra után kicsivel leparkoltunk az autóval és felsétáltunk a Bazilikához. Közben persze azt ecseteltem Bálintnak, hogy bármit is látunk, veszünk alkudjunk már! Alkudni akartam, mert eddig nem igazán ment az alkudozás, vagy egyszerűen nem volt hozzá elég bátorságom. Most viszont elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad bizony nekem alkudoznom kell!! 

Gyorsan végigbámészkodtunk magunkat a vásár elején, és hátrasiettünk a Domus parkolóhoz, ahol szeretek turkálni annál az árusnál aki banános ládákban teszi ki a sok-sok portékát. Tudjátok ez tipikusan az az árus, aki fogja, kiteszi a ládákba ömlesztett portékát, úgy ahogy van. Itt nincs minden katonás sorrendben kipakolva, nagy az összevisszaság, mert ha akarsz valamit "dolgozz" meg érte! Nos belevetettem magam a sűrűjébe. Túrtam a dobozok között, csészéket kerestem. Elsősorban teásakat.  A nap erősen sütötte a hátamat, és még csak fél kilenc múlt, de már iszonyat meleg volt. Legalábbis a napon. Fél órás görnyedt kotorászás után azon kaptam magam, hogy rengetegen lettek körülöttem. Mindezek mellé az Istennek sem találtam összepasszoló dolgokat. Hol egy tetszetős csészét találtam, de nem volt meg a kistányérja... hol egy csészealjat leltem meseszép cseresznyevirágokkal, de sehol nem volt a csészéje. Vagy ha találtam is valamit annyira picike volt, hogy maximum gyerekjátéknak ment el. Aztán tényleg nem volt már türelmem a napon kotorászni, visszatettem a különböző mintájú csészét, csészealjat és eljöttem egy filléres bögrével, ami kiöntő is egyben. Búslakodtam kettőt-hármat Bálintnak, hogy nem tudtam összepasszítani a dolgokat... de majd legközelebb! :)

Aztán elindultunk visszafelé, de már szépen, lassan szemlélődve. Egy néninél vettem egy üveg bonboniért, amit akár cukortartóként is lehet használni. Öntött üveg, gyümölcs mintákkal. Sajnos a fotón nem nagyon tudom visszaadni a gyümölcsöket, de higgyétek el ott van rajta a szamóca, cseresznye, szőlő, alma, barack! :) Itt jött az első sikerélmény, sikerült alkudni az árából. Persze csak megjegyeztem, hogy "hát ezen van egy ár...de... háááát... " (közben vágtam a fintorgó-elmélkedő fejeket) Itt már mondta is a néni, "hát igen, kicsit túl van árazva" :D Beárazta újra és el is hoztam.

Nézelődtünk tovább. Sok-sok szépséget láttam...de ami a listánkon rajta volt, abból nem sok minden jött össze. ŐőŐ... Igen, mi listával járunk régiség-vásározni :)))) Vannak vágyott holmik, amiket korábban már listába szedtünk. Bálint is áttanulmányozta még itthon. Erre azért van szükség, hogy mindketten tudjuk a nagy forgatagban mire kell jobban figyelnünk, mi az ami érdekelhet minket. Persze a listát nem kell olyan szigorúan venni mint egy bevásárló listát, el lehet tőle térni, ha menet közben valami egészen más dolog megtetszene...de a lista ad egy kis támpontot, hogy azért próbáljunk ésszel vásározni. 

A következő áldozatom egy szép szószos-tál volt. Februárban nagyon megtetszett egy fotó a pinteresten, ahol natúr fehér szószos tálban gyönyörű jácint virágzott. Nos azóta vágytam egy szószos tálra, de olyanra ami minta nélküli, teljesen fehér és nincs tányérhoz rögzítve. Jelentem megtaláltam! Alkudtam? Alkudtam!

Következő szerzeményem nem tudom pontosan hogyan jött. Anya mondta még régebben, hogy szeretne egy kisebb feszületet. Már a múltkor is feszületek után kajtattam neki a vásárban, de vagy óriásiak voltak, vagy közepes talpon állóak. Most viszont volt mindenféle, de választani nem tudtam. (ANYA, ha ezt olvasod, tessék menni a miskolci régiségvásárba feszületet keresni :P) Ezt a kicsike medált pedig megtartom! :)

Az egyetlen listán szereplő dolgot/dolgokat a Bazilika tövében sikerült zsákmányolni. Képkeretek. Egyforma méretűek, 2-2 hasonló, majdnem egyforma mintájúak. Bálint nagyon résen volt, neki tűntek fel a különbségek. Fülembe is súgta a fontos információt, ami alku tárgyát is képezte. Mondom az eladónak a tényeket... Eladó meglepődik, mondja is, hogy nem gondolta volna, hogy feltűnik valakinek. Erre mond egy kedvezményesebb árat az eredetinél, ha már 4 darabot viszünk. Majdnem jó, de még 500 forintot lefaragok belőle.

Elégedett vagyok, több maradt a kasszában mint reméltem. Megy is félre a következő vásárra :)

A nap tanulsága, vásárba ne csípjük ki magunkat túlzottan, mert "pofára" adnak sok mindent!
A nők alkudjanak a férfi eladókkal, férfiak a női árusokkal. Úgy tutibb az eredmény! ;)