Ajándékozás

Nagyon szeretek adni, szeretem gondosan megtervezni és megtalálni egy adott személynek a legmegfelelőbb ajándékot, legyen az egy üzletben vásárolt vagy akár saját kézzel készített ajándék. Szeretem az arcokat látni, ahogy megpillantják a kis csomagot, és valami olyan lapul benne aminek igazán tudnak örülni. 

Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy az emberek zöme nagyon is melléfog az ajándékokkal, mert csak úgy vesznek valamit. Ha bementek egy üzletbe akkor már érezhető, hogy tömeg van, hogy egyre inkább növekszik a feszültség az emberekben.  Ilyenkor már egyre többször üti meg a fülem az üzletekben járva egy-egy olyan jellegű mondat mint,  "jó lesz az neki csak rakd már be a kosárba és menjünk innen". És akkor még finoman idéztem. Én ilyenkor hihetetlenül megdöbbenek, mert tényleg erről kell szólnia az ünnepnek?

Tudjátok az ajándékozásnak nem kéne pénztárcafüggőnek lennie. Én akkor is adtam/adok, és akkor is akarok adni, ha nincs miből, ha hihetetlenül le vagyok égve. Sajnos volt már rá példa, de akkor is készültem, hogy meglephessem valami személyessel a szeretteimet. 

Ha megtehetem akkor persze vásárolok ajándékot, de akkor igyekszem mindig olyan ajándékot választani ami a másik fél számára hasznos. Ezért én úgy gondolom az ajándékozás egyik fontos momentuma, hogy ismerd az illetőt és ne azért vegyél neki zoknit, nyakkendőt, vagy aftershave csomagot mert nem tudsz már mit kitalálni, hanem ha tényleg ezekre van szüksége akkor ez is lehet szuper ajándék. Annak viszont nincs értelme, hogy pl a szakállas párom állandóan kap valakitől ilyen jellegű csomagot, amit soha a büdös életbe nem fog elhasználni.

Szinte már mindenhol találkozhatunk különböző ajándék ötletekkel, de úgy gondoltam megosztom veletek a személyes tapasztalataimat és a saját ajándékozási szokásaimat. 

Ha már ajándék, legyen hasznos! A tesóm tavaly költözött új albérletbe és sajnos hiányos lett a konyhai felszerelése, és akkor tényleg szüksége volt jénaira, szedőkanalakra, és egyéb konyhai eszközökre, amit a család összedobott neki. Mindenkitől kapott valami konyhai cuccot, na nem kell nagy gépekre gondolni, de rettenetesen örült neki. Idén mivel már a párjával él együtt különféle teákat és termelői mézet valamint mézesüvegre való mézpumpát szánok nekik, mert szinte minden nap "szertartás" szerűen teáznak. 

A nagyszüleim egy fotóalbumot kapnak, tele rengeteg fotóval, ami az elmúlt 5évben készült különböző családi eseményeken az unokákról, családtagokról, és köztük az 50.házassági évfordulójukon készült fényképekkel. Hetek óta válogatom a képeket, igyekszem olyat választani amin ők is szerepelnek, de én úgy gondolom önmagáról senki sem szeret fényképet nézegetni. 

Legalábbis itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmeséljek egy sztorit. Én nem szoktam másnak olyan fotót adni, amin az ajándékot fogadó fél szerepel, mert valljuk be, az ember 98%-ban nem szereti önmagát nézegetni. Vagy nem tetszik a beállítás, vagy éppen ahogy nézünk... stb. Tavaly a párommal édesanyám nagynénjétől egy közös fotót kaptunk. Az egyik családi eseményen lekapott minket. A párommal ülünk egy terített éttermi asztalnál, amin egy hatalmas virág van, én jobbra nézek ki a képből mert valakivel beszélgetek, a párom éppen eszik, de belenézett vörös szemével a kamerába. Még csak közel sem ülünk egymáshoz, nemhogy az jönne le belőle, hogy mi egy pár vagyunk :D 5éve vagyunk együtt, de tavaly ezzel a mondattal kaptuk meg a képet "biztos nincs közös képetek" :D Őszintén szólva majdnem a röhögés tört ki belőlem... khm... szóval visszatérve, ha fotót szeretnétek valakinek ajándékozni, akkor jól gondoljátok át, és gondosan válogassátok ki a képeket.

Anyósoméknak viszont szintén képeket ajándékozunk, csak egy hatalmas keretbe, közös kiránduláson, nyaraláson, születésnapon készült fotókat. Ezeken a képeken pedig inkább már mi vagyunk többet a párommal, mert távol élünk a párom szüleitől és biztos jó szívvel néznek majd a fotónkra.

A sógorom nagy játékos. Hétvégente mindig összeülnek a barátaikkal társasjátékozni, így ő kap két olyan játékot ami még nincs meg neki, mivel névnapja is karácsonykor lesz. Ezek mellé vettem neki 2db szilikonos sütőpapírt, mert hobbija a sütés és tudom, hogy ilyen még nincs neki.

A párom nagymamája egy pihepuha, melegen bélelt papucsot kap, aminek recés a talpa, és ha bentről ki kell szaladgálnia nem a sima kis mezei biopapucsában teszi ilyenkor télen, hanem ebben a meleg papucsban. 

Mindezek mellé én karácsonyra készülök tartósabb süteménnyel, és mindenki kap az ajándéka mellé saját kezűleg készített mézes puszedlit, amit szépen celofánba csomagolok és masnival megkötök.

A szüleim régóta szeretnének egy időjárás állomást(nem egy nagyon drágát, pár ezer ft) , aminek az egyik részét kint helyeznek el az udvaron, míg a kijelzője a szobában mutatja a kinti és benti hőmérsékletet, valamint a páratartalmat. Édesapámat a munkájából kifolyólag mindig foglalkoztatja a páratartalom, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy örülne neki, mert a régi szerkezete elromlott. De persze lehet, hogy más lesz az ajándék, mert édesanyám tejhabosítóra vágyik, vagy szeretne pár kinagyított "ételfotómat" kitenni a konyhába úgyhogy az ő ajándékuk az egyetlen ami még képlékeny, és az is lehet, hogy a tesómmal közösen ajándékozunk, de még ő nagyban "nyomoz" a tökéletes ajándék után. Ezt leszámítva egyébként az összes többi ajándékot már kb. 1hónapja beszereztük, már csak pár fotót kell előhívatni.

 Szóval szerencsém van ötletek terén mert mindig van miből válogatni. Mindig ha észreveszem, hogy valamire szüksége lenne valamelyik családtagomnak az egyből belekerül a noteszembe, így könnyű helyzetben vagyok karácsonykor, születésnapokkor és névnapokkor. Úgyhogy tessék mindig nyitott szemmel járni, sosem tudhatjuk mikor jön jól egy régebben feljegyzett ötlet!

A tágabb családdal is összejárunk karácsonykor, de itt már nincs ajándékozás, csak közös ebéd,vacsora,beszélgetés és játék :) Viszont ilyenkor is mindig készülünk valamivel, olyan nincs, hogy mi üres kézzel menjünk valahova, vagy üres kézzel engedjünk el vendéget. Ilyenkor kap mindenki egy-egy kis csomag forralt bor fűszerkeveréket amit mi állítunk össze, vagy mézes puszedli vagy mézeskalács csomagot, vagy éppenséggel saját kezűleg gyártott kis karácsonyi díszt (tavaly skótkockás szívecskedíszt varrtunk), vagy házi készítésű tésztát. Bizony, nálunk ennek tavaly nagyon örült aki kapott, mert nincs is jobb mint a házi tészta, mi pedig hideg estéken szorgosan készítettük a csigatésztát. 

Lényeg a lényeg a lehetőségeinkhez képest ajándékozzunk, és ne vállaljuk soha túl magunkat, mert nincs értelme hitelbe verni magunkat. Ne azért ajándékozzunk mert úgy illik, vagy mert kötelező, és ne úgy induljunk el ajándékot keresni, vagy készíteni, hogy "mindegy, csak legyünk rajta túl". Ne felejtsük el, hogy a legszebb ajándék, ha az ünnepet azokkal az emberekkel tölthetjük, akiket szeretünk!

ui.: A párom ajándékát pedig szándékosan nem írtam le, mert ha bekukkant, oda a meglepetés, de utólag elmesélem nektek :)