2018. október 1., hétfő

Szlovénia - Tolmin szurdok

A minap ünnepeltük a 12. évfordulónkat Bálinttal. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nyári szabadságot idáig sikerült kitolni és pont ebben az időszakban indultunk útnak a nagyvilágban, hogy felfedezzük Szlovénia szépségeit. Utunk a Triglávhoz, a Júlia alpokba vezetett. Az első napon egy szurdoktúrára neveztünk be, ami hatalmas, erőt próbáló élmény volt a számunkra. 

A Tolmin szurdok a szállásunktól 22 km távolságra található. Légvonalban persze sokkal közelebb lett volna, de a hegyi utakon annál félelmetesebb izgalmasabb a közlekedés. 

Viszonylag korán érkeztünk a szurdokhoz és bár sütött a nap hűvös volt az idő. Magába a szurdokba egyébként is gyéren süt be a nap, de szerencsére vannak naposabb részei is.  Mindenesetre nem árt rétegesen öltözködni. A belépő nem vészes, átszámítva 1500 Ft/fő. Kaptunk egy hasznos kis térképet és nagyon kedves útbaigazítást, hogy a 8 pontos megállóból álló látványosságokat merről merre haladva érdemes megnézni. Ezután nekiindultunk. 




Kellemes árnyas, fákkal borított ösvényen ereszkedtünk lefelé. A madárcsicsergés mellett már hallatszott a Tolminka folyó robogó hangja és ahogy lépdeltünk lefelé az acélsodronyba kapaszkodva csodálkoztam rá a buja és gazdag növényzetre, ami a különleges klímának köszönhető. Maga a szurdok túra kb. 3 km hosszú. Nem olyan vészes, így első hangzásra, de a sok-sok lefelé tartó lépcsőzés miatt számolnunk kell azzal, hogy innen bizony fel is kell jutni valahogy. Megmondom őszintén felfelé kaptatva én párszor a kétségbeesés határán voltam, hogy vagy a tüdőm köpöm ki vagy a szívem ugrik ki a tarkómon. (szerencsére egyik sem történt meg) A 3 kilométeres távot bámészkodással, fotózással és sok-sok kisebb pihenővel tarkítva 2 óra alatt tettük meg. 
Így utólag visszagondolva túlélhető kirándulás volt, de persze én utólag könnyen beszélek. Azért a combomban még most is érzem azokat a fránya lépcsőket! :D 

















Ezen a fotón talán jól érzékelhető a szintkülönbség. 
Mi még vígan odalent lépegettünk, de a fenti híd az utolsó állomás. 
Oda valahogy biza' fel is kell még "mászni". 




A sok-sok lépcső megmászása közben volt azért még látnivaló bőven...




A fenti hídról is lepillantottunk, hogy hol is jártunk.
Szédítő.







2018. szeptember 28., péntek

Ajándékot kaptam

A reggeleket kávéval indítom, mi mással? 
Redcountry by KingaBodnar barátném a múlthéten nálam járt és ezzel a szépséges, saját készítésű képpel lepett meg! 
Ugye milyen csodás? Oda vagyok érte!




2018. szeptember 22., szombat

Őszi dekor a teraszon

Tegnap még meleg napsütésben fürdőzött a teraszunk, ma pedig az időjárás megmutatta hideg őszi arcát. A teraszt már őszre hangolódva díszítettem termésekkel, de azért remélem, hogy még egy kis ideig gyönyörködhetünk a növényekben is.









2018. szeptember 20., csütörtök

Októberke szeptemberben

Emlékeztek még az áprilisi római tálas beültetésemre? 
 Azóta az októberke ilyen szépen fejlődött benne.






2018. szeptember 5., szerda

Kerti napló - Pókháló

Kapaszkodhatunk még az elmúlt hónapokba, még itt tarthatjuk egy kicsikét a nyarat, de a természet jelez nekünk, hogy ideje elengedni! Pókhálóval szőtte be a kertet a reggel, a harmatcseppek pedig fénylő gyöngysorral ékesítették őket.









2018. szeptember 2., vasárnap

Polc a hálószobában

Várt néhány befejezetlen apróság a lakásban, úgyhogy nekiláttunk a feladatoknak.A kedvenc kis polcocskám ami korábban a hobbiszobában volt (egy szobaátrendezés után lekerült a helyéről) eddig a garázsban pihent. Ma végre ezt a feladatot is letudtuk és a polc a hálószoba falára került. Persze rögtön elkezdtem rajta pakolászni, rendezkedni. Igaz még nem végeleges az állapot, hisz a kicsi képkeretek még üresek, de végre már nem éktelenkedik egy hatalmas üres falrész a komód felett.

 




2018. szeptember 1., szombat

Kemencés pizza

Házi készítésű pizzával zártuk a mai napi kertészkedést és nyitottuk meg a szeptembert. 


Ma nem a jól bevált receptemet készítettem el, hanem kipróbáltam valami újat, ami Gennaro Contaldo (Jamie Olvier mentora) nevéhez fűződik. Egyébként Gennaro már régen a szívembe lopta magát, miután többször is végignéztük a Tv paprikán a Két éhes olasz című sorozatot. Maga a sorozat is nagyon érdekes, jó szívvel tudom ajánlani! A két szakács Antonio Carluccio és Gennaro Contaldo több mint 40 év után visszatérnek hazájukba Olaszországba, hogy kiderítsék hogyan változott az olasz kultúra, a hagyományok a főzéshez való hozzáállás és ez hogyan befolyásolta azt, amit napjainkban az olaszok az asztalra tesznek. Ismeretterjesztő, szórakoztató, néha vidám, néha megható, roppant érdekes sorozat.

A pizza receptje:


500g 00-ás liszt
1tk. só
325 ml langyos víz
7 g szárított élesztő


Az elkészítésről egy kis videó: