Mindig jár az agyam mit lehetne itthon saját kezűleg létrehozni, megcsinálni. Így volt ez az ágy fejtámlájával is, merthogy azunk nem volt. Az igazság az, hogy februári költözésünk után hetekig még ágyunk sem volt. Persze nem panaszként mondom, fiatalok vagyunk, nem jön csak úgy minden egyik-pillanatról a másikra és azért szépen lassan, de csak sikerült beszerezni a lényeges bútordarabokat.
Amikor az ágyat választottuk, nekem két kikötésem volt;
A pinteresten találtam egy fenyőből készült fejtámlát ami nagyon megtetszett. Mutattam is az Zuramnak, hogy valami ilyesmit szeretnék, vagy esetleg pontosan ezt akarom. Legyen olyan kedves és készítse el! Drága jó emberem persze mondta, hogy ő szívesen megcsinálja, de inkább bízzam rá a kinézetét, pont ugyan olyat ő biza' nem fog készíteni. Lejátszottunk pár "ne olyan, hanem ilyen legyen" meccset, de végül teljesen szabad kezet engedtem és hagytam magam meggyőzni! :)) Elvégre is én csak a számat jártatom, a munka nehezebb része, a kivitelezés rá vár.
Bálint biztosan jobban el tudná nektek mesélni, hogy hogyan is készült el az ágyvég, végül is ő csinálta, de a lényeget talán én is át tudom nektek adni. Szóval az én drága jó uram először elment a helyi fatelepre, ahol asztalos minőségben beszerezte a faanyagot. 2 méter hosszú darabokra vágatta, hogy beférjen a kicsi kocsinkba. Itthon pedig dekopírfűrésszel a megfelelő méretre szabta.
Miután elkészült az összeszereléssel, csiszolás következett majd egy kis hézagkitöltés fakittel a kereten. Majd megint csiszolás, portalanítás, és gondos "útbaigazítás" után átkerült hozzám utómunkálatokra a "gyermek". Nekünk nincs gyerekünk, így fogalmam sem lehet milyen érzés először valaki másra bízni egy gyerkőcöt, de Bálint olyan szeretettel, gondosan magyarázta, hogyan is bánjak a művével, hogy egyből az ugrott be, amikor egy szülő először bízza a nagymamára a gyermekét... :)) Tudjátok a nagyi már mindent tud, hiszen már felnevelte a gyerekeit... és nem akar ő ártani az unokának, sőt! Óvja és vigyáz rá, de a szülő mégis úgy mondja el a nagyinak, hogy hogyan is "működik" a csemetéje mintha az életében nem látott volna gyereket! :) Hasonlóan kell elképzelni azt is ahogy Bálint rám bízta a "művét" a festést megelőzően.
A színnel napokig gondba voltam. Az üzletben tanakodtunk, nehezünkre esett a színválasztás. Sőt az is kérdéses volt, hogy egyáltalán színezzük-e vagy valamilyen pác kerüljön rá, vagy antikoljunk, lakkozzuk...stb stb. Aztán a legbarátságosabb az univerzális zománcfesték volt, és elkezdett körvonalazódni a fejemben egy kép. Szürkés-fehér, itt-ott kopottas ágytámla. Nem nagyon, csak picikét, mert mi még barátkozunk ezzel a stílussal. Persze ne legyen hófehér, mert akkor beleolvad a falba. Bele is nyúltam... elsőre sikerült beválasztanom egy elefántcsont színű festéket. Itthon persze próbafestést végeztem egy kisebb darabon. Nem tetszett. Túl krémes, túl vajas volt a színe. Másnap vissza is cseréltük a másik doboz bontatlan festéket és jött helyette a sima fehér zománcfesték.
Szóval a festés. Teljesen amatőr vagyok, de nekikezdtem. Alapos portalanítás után fogtam a legelső színt. Csokoládébarna zománcfestékkel lekentem az egész fejtámlát. Nem ment gyorsan, azért nem kis darab, a natúr fa csak úgy szívta, itta befelé a festéket. Másnap gondoltam átkenem az éleket, meg itt-ott a felületet gyertyaviasszal, de végül ezt a fázist kihagytam. Nem szerettem volna, hogy túlságosan kopott legyen a végeredmény, így egyből ment rá egy réteg fehér festék. Itt már kezdett körvonalazódni, hogy milyen is lesz, ha elkészül. Persze egy rétegben nem fed jól a festék, úgyhogy másnap kapott még egy réteg fehéret. Száradás után tudtam, hogy ez bizony nem fog 3 réteg fehéret kapni... ennek ilyen szürkés-kékesnek kell maradnia, hogy tényleg ne olvadjon nagyon bele a falba.
Természetesen hűen önmagamhoz még vacilláltam, jó lesz-e ez így, vagy fessem le még egyszer?! Végül az Zuram meggyőzött, hogy akkor biza' nagyon fehér lesz. Így maradt a két réteg fehér. Kicsit még itt-ott visszacsiszoltam, portalanítottam és bekerült a helyére.
Nekünk nagyon tetszik az eredmény. Talán elfogult is vagyok, de olyan büszke vagyok, hogy Bálint ilyen szuper asztalosmunkát végzett! Soha nem csinált még ilyet és ennek ellenére szuperül megoldotta a feladatot. Élvezet volt nézni ahogy belefeledkezik a munkába, nem teherként fogja fel a feladatot, hanem kikapcsolódásként élte meg a munkát. Annyit mondott, itt még biztos nincs vége az "alkotó" tevékenységének, és ha ezáltal egy új hobbija lesz, amit élvez, akkor már megérte belevágni!
Biztosan máshogyan is lehetett volna csinálni, de a legfontosabb, hogy saját kezűleg készült, saját igényeinkre szabva, fele annyiból, mint amennyibe az új, készen megvásárolható ágytámla került volna.
Amikor az ágyat választottuk, nekem két kikötésem volt;
- Mindketten elég magasak vagyunk, Bálintomnak meg ott a sérvprobléma is, úgyhogy fontos volt, hogy ne legyen túl alacsony, és ne legyen nehéz kikászálódni az ágyból.
- Tárolós, ágyneműtartós legyen az alja, mert nem szeretem, ha az ágy alatt összegyűlnek a porcicák és akkor a porszívóval szerencsétlenkedhetek alatta. Plusz az ágyneműtartó pakolás, rámolás szempontjából is hasznos!
A pinteresten találtam egy fenyőből készült fejtámlát ami nagyon megtetszett. Mutattam is az Zuramnak, hogy valami ilyesmit szeretnék, vagy esetleg pontosan ezt akarom. Legyen olyan kedves és készítse el! Drága jó emberem persze mondta, hogy ő szívesen megcsinálja, de inkább bízzam rá a kinézetét, pont ugyan olyat ő biza' nem fog készíteni. Lejátszottunk pár "ne olyan, hanem ilyen legyen" meccset, de végül teljesen szabad kezet engedtem és hagytam magam meggyőzni! :)) Elvégre is én csak a számat jártatom, a munka nehezebb része, a kivitelezés rá vár.
Bálint biztosan jobban el tudná nektek mesélni, hogy hogyan is készült el az ágyvég, végül is ő csinálta, de a lényeget talán én is át tudom nektek adni. Szóval az én drága jó uram először elment a helyi fatelepre, ahol asztalos minőségben beszerezte a faanyagot. 2 méter hosszú darabokra vágatta, hogy beférjen a kicsi kocsinkba. Itthon pedig dekopírfűrésszel a megfelelő méretre szabta.
Először elkészítette a lábakat, majd két keskenyebb léccel összekötötte őket. Ezzel tulajdonképpen egy keretet készített. Ezután függőlegesen, hátulról behelyezte a méretre vágott, különböző szélességű deszkákat. (Egy keskeny, egy széles...) Elölről egy csavar sem látszódik, mind hátul rejtőzködik és a fal felé néz.
Miután elkészült az összeszereléssel, csiszolás következett majd egy kis hézagkitöltés fakittel a kereten. Majd megint csiszolás, portalanítás, és gondos "útbaigazítás" után átkerült hozzám utómunkálatokra a "gyermek". Nekünk nincs gyerekünk, így fogalmam sem lehet milyen érzés először valaki másra bízni egy gyerkőcöt, de Bálint olyan szeretettel, gondosan magyarázta, hogyan is bánjak a művével, hogy egyből az ugrott be, amikor egy szülő először bízza a nagymamára a gyermekét... :)) Tudjátok a nagyi már mindent tud, hiszen már felnevelte a gyerekeit... és nem akar ő ártani az unokának, sőt! Óvja és vigyáz rá, de a szülő mégis úgy mondja el a nagyinak, hogy hogyan is "működik" a csemetéje mintha az életében nem látott volna gyereket! :) Hasonlóan kell elképzelni azt is ahogy Bálint rám bízta a "művét" a festést megelőzően.
Szóval a festés. Teljesen amatőr vagyok, de nekikezdtem. Alapos portalanítás után fogtam a legelső színt. Csokoládébarna zománcfestékkel lekentem az egész fejtámlát. Nem ment gyorsan, azért nem kis darab, a natúr fa csak úgy szívta, itta befelé a festéket. Másnap gondoltam átkenem az éleket, meg itt-ott a felületet gyertyaviasszal, de végül ezt a fázist kihagytam. Nem szerettem volna, hogy túlságosan kopott legyen a végeredmény, így egyből ment rá egy réteg fehér festék. Itt már kezdett körvonalazódni, hogy milyen is lesz, ha elkészül. Persze egy rétegben nem fed jól a festék, úgyhogy másnap kapott még egy réteg fehéret. Száradás után tudtam, hogy ez bizony nem fog 3 réteg fehéret kapni... ennek ilyen szürkés-kékesnek kell maradnia, hogy tényleg ne olvadjon nagyon bele a falba.
Természetesen hűen önmagamhoz még vacilláltam, jó lesz-e ez így, vagy fessem le még egyszer?! Végül az Zuram meggyőzött, hogy akkor biza' nagyon fehér lesz. Így maradt a két réteg fehér. Kicsit még itt-ott visszacsiszoltam, portalanítottam és bekerült a helyére.
Nekünk nagyon tetszik az eredmény. Talán elfogult is vagyok, de olyan büszke vagyok, hogy Bálint ilyen szuper asztalosmunkát végzett! Soha nem csinált még ilyet és ennek ellenére szuperül megoldotta a feladatot. Élvezet volt nézni ahogy belefeledkezik a munkába, nem teherként fogja fel a feladatot, hanem kikapcsolódásként élte meg a munkát. Annyit mondott, itt még biztos nincs vége az "alkotó" tevékenységének, és ha ezáltal egy új hobbija lesz, amit élvez, akkor már megérte belevágni!
Biztosan máshogyan is lehetett volna csinálni, de a legfontosabb, hogy saját kezűleg készült, saját igényeinkre szabva, fele annyiból, mint amennyibe az új, készen megvásárolható ágytámla került volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése