Fotónapló - Eső

Az esőnek igen is megvan a maga szépsége (és azért sem hagyom magamat meggyőzni az ellenkezőjéről)!!!!

Ez a csodafalvi virágom az első sikeresen átteleltetett muskátlim! 

Nagy becsben is van tartva! :)

Imádom, ahogy a növényeken ott csücsülnek az esőcseppek! ♥

A halvány barack színű leanderek is élvezik az esőt.

 A szobanövények is wellnesseznek a teraszon.

Tagadhatatlanul közeledik a nyár vége.

Szenvedélyek találkozása a reggeli órákban

Kávé és porcelán. 

Hobbiszoba mustra

A csodafalvi hobbiszobámat nem volt alkalmam megmutatni nektek. Leginkább azért nem, mert mire sikerült kedvemre belakni, addigra sajnos már költöznünk is kellett. Ó pedig mennyire szerettem! Viszont biztos vagyok benne, hogy a mostanit is imádni fogom és remélem sok-sok szépség születik majd itt a kezeim között!

Be kell valljam, hogy kreatív ügyködéseim közepette vállalhatatlanul rendetlen tudok lenni.  Drága jó uram szokta mondani amikor varrok, hogy "hatalmas rumlit tudsz produkálni." 

Naná!!! 

Olyankor mindent beterítenek a különböző textilekk, tömőanyagok, plusz még a vasalódeszka is elfoglalja a maradék helyet. Ez az örömmunka nálam tényleg kisebb káosszal jár, főleg ha egy-egy "projekt" több napig tart.

A hobbi-szoba viszont az a helység, ahova nyugodtan elvonulhatok és ahol bátran kedvemre szétrámolhatok. Este nem kell összepakolni, hogy fogadóképes legyen a terep, hanem nyugodt szívvel rázárhatom az ajtót.

A jelenlegi állapot vendégek fogadására kitűnően alkalmas, ezért
 bújj beljebb  drága olvasó, nézz körül! :)

Ebben a helységben szükségem volt olyan bútorokra amik tárolásra alkalmasak. Így ide bekerültek azok a bútorok amik egyébként a lakás többi részében már nem találták meg a helyüket, vagy csak lecseréltük őket, de nem volt szívünk megválni tőlük. Ide került hát a régi fenyő ruhásszekrényünk, ami tökéletesen elnyeli a textileket, tömőanyagokat, közbéléseket, hímzéshez szükséges kongrékat, cérnákat és a félkész textilféleségeket. A szekrény tetején lévő dobozokban a saját kezűleg készített szappanjaim száradnak.

Balra a fekete fiókos komódom rengeteg apróságnak ad helyet. Itt tárolom a dekorpapírokat, lyukasztókat, szalagokat, kötözőzsinegeket, az apróbb tégelyes hobbifestékeket, ragasztókat, képkereteket, süthető gyurmákat és a kreatív könyveket, sablonokat. A komód tetején pedig helyet kaptak a be nem fejezett apróbb méretű tárgyak, amik arra emlékeztetnek, hogy ideje lenne végezni velük! :)

Komódtól balra az asztalom :)

Ide került fel a lomizott, majd saját kezűleg lefestett fehér polc is, ami régebben a csodafalvi kiskonyhában lógott.

Csupa-csupa apróság ♥

Szívemnek kedves tárgyak ♥

Nem tudom mondhatom-e azt, hogy a végeredmény letisztult? Végül is nem vagyok lakberendező guru, de nekem most még olyan letisztult az egész. Magamat ismerve biztos jobban belakom majd. :) Persze a rend sem tart már sokáig, mert hamarosan nekilátok árnyékolót varrni.

Nagyon köszönöm, hogy velem tartottál! ♥

Összhangban az étkezővel

Annyira megszerettük az étkezőben lévő lámpát (korábban itt írtam róla), hogy úgy döntöttünk a konyhában lévő üveg-lámpaburákat is lecseréljük ikeás skurar kaspóra.  

Az eredmény és a kivitelezés most is Bálint keze munkáját dicséri! ♥ 

Színpompás kis vendég...

...aki hozzánk jár megpihenni :)

Rumliszoba

Azaz a leendő hobbiszobám. 

Dobozok, zsákok, kupi. Eddig csak lazán rázártuk az ajtót, "majd elrendezkedünk itt is" alapon. Napok óta birizgálja valami az agyamat, hogy ideje hozzálátni és kezdeni benne valamit. Már kipakolhatnékom van, előszedném az anyagokat, szépen a helyükre simogatnám őket, és leülhetnék végre varrni, hímezni is. 

A mai napon hatalmas lendülettel vetettem bele magamat a munkába és kihajigáltam (ideiglenesen) a dobozok, zsákok egy részét a nappaliba. Majd jött a bútortologatás. Fogalmam sincs, hogy hányszor kell még ide-oda taszigálnom a bútorokat ebben a helységben, hogy elégedetten elkönyvelhessem "végre, megvan a megfelelő elrendezés!" 

Valami még mindig nem oké....

....

és most már a nappaliban sincs rend.

Függöny örömök

Egyszer talán minden doboz és zsák kiürül. A hobbiszobám persze még romokban áll. A bútorok összeszerelve... talán a végleges helyüket is megtalálták már, de az sem kizárt, hogy sürgök még párat velük a szobában. Az azonban mégis csak jó érzéssel tölt el, hogy vannak látogatható, mondhatni rendezett és befejezett helységek, ahol már az apróságok is a helyükre kerültek. ♥

Tálalószekrény

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik a kedvenc bútordarabom, akkor a válaszom biztosan az lenne, hogy a tálalószekrényünk! 

Ez a bútordarab a legkedvesebb számomra. 

Használtan vásároltuk Egerben a "Maminál". Egymás között így emlegetjük a használt-kereskedés tulaját, mert olyan nagymamis. Emlékszem, hogy aznap amikor megláttuk a tálalószekrényt vacilláltunk, nem tudtuk jó lesz-e a mérete, el fog-e férni, így nem vettük meg rögtön. (Cserébe két éjjeli szekrénnyel és két székkel felpakolva értünk haza) Két napra rá munkából hazafelé jövet Bálint megjelent a tálalóval. Jót kacagtam amikor hazaérkezett vele, mert a kicsike autónkba alig tudta bepréselni a két részre szedett szekrényt. Kész csoda, hogy ő befért valahogy! Úgy vezetett haza, hogy szinte hasalt a kormányon, mert csontig előre kellett húznia a vezetőoldali ülést, az orra pedig a szélvédőt súrolta. Azóta is vígan emlegetjük, hogy a kicsi kocsiba minden befér, ha ügyesen pakolunk! :)

A tálalószekrényt még aznap megszabadítottam a portól és mocsoktól. Terveim között szerepelt egy festés is, de ideiglenesen mégis beállítottuk a nappaliba, hogy a sok kis mütyüröm ne dobozokban kallódjon. A festés gondolata pedig egyre inkább tovaszállt, mert beleszerettem így natúr állapotban. Szóval úgy maradt, ahogy volt! Viszont a "kiállítás" mindig más rajta, sosem volt még ugyanolyan. Imádom telepakolni a kis vackaimmal. Tudom, hogy másoknak ez a sok cucc felesleges kacat, porfogó, de én imádom kedvemre rendezgetni, pakolgatni őket. Minden apróságra emlékszem, hogy hol bogarásztam, honnan vásároztam vagy bolháztam össze, kitől kaptam. Ezektől az apró kincsektől érzem igazán otthonosnak az otthont! ♥

Már az új helyén:

Apró részletek:

♥♥♥

Lámpa az étkezőbe

A most bemutatott projekthez olyan sok közöm ugyan nem volt, de nem hiányozhat innen az oldalról, mert Bálint keze munkáját dicséri ez az ikea hack. Az étkezőasztal feletti lámpa burája a festés során összetört. No gondoltuk egye-fene, majd pótoljuk! Igen ám, de az ikeában már nem találtunk  a szerelvényhez megfelelő méretű búrát. Aztán persze eszembe jutott, hogy láttam már olyan ikea hack-et, ahol virágkaspóból, mécsestartóból készítettek lámpaburát és úgy gondoltam ez nekünk is megteszi majd! (közben persze rátaláltunk a kaspóhoz hasonló stílusú lámpára is, de bevallom nekem az nem tetszett)

Bálint nagy meglepetésemre egy tömbgyertyához való, SKURAR nevezetű fém lámpást választott, ami elég magas, vaskos és rengeteg helyen lyuggatott... szóval az az igazán díszes fajta. :)

A vásárlást követően a mécses talpát a lámpatest méreténeknek megfelelően kivágta, és tulajdonképpen már el is készült a nagy mű!

Nekem nagyon szépséges! ♥

Újdonság

Már az instagramon is követhettek! :)

Csend után...

Amikor csend van itt az oldalon, annak mindig oka van.

Csak azután szerettem volna mesélni nektek, amikor már kicsit nyugi van körülöttünk, ugyanis eseménydús hetek, hónapok állnak mögöttünk. Rengeteg dolog történt velünk, jó és kevésbé jó dolgok egyaránt. Nem szeretnélek benneteket terhelni apró-cseprő problémáimmal ezért most csak a legfontosabbat osztom meg veletek.

Gondoltuk egy merészet és úgy döntöttünk otthagyjuk a mi imádott Csodafalvánkat. Fájó szívvel tettük meg ezt a lépést, de a lelkünk mélyén tudtuk, hogy egyszer majd eljön ez a nap is. Azt azonban nem gondoltuk mi sem, hogy csak ilyen rövid idő lesz az, amit ott tölthetünk. Úgy látszik most jött el az ideje annak, hogy felhúzzuk a horgonyt és tovább hajózzunk. 

Szerettünk ott élni!

Nagyon!

Megsirattuk, elbúcsúztattuk és remélhetőleg így már sokkal könnyebb lesz továbblépni! 

Örülünk, hogy a csodafalvi kis ház életének, (még ha ilyen rövid időre is) a részesei lehettünk!

Heteket töltöttünk új otthon vadászattal… izgatottak voltunk, vajon találunk-e megfelelőt, olyat ahol újra ki tudjuk alakítani a mi kis nyugalomszigetünket. Nem volt könnyű dolgunk, mert nagyon határozottan ragaszkodtunk az elképzeléseinkhez, még akkor is, ha mások erről próbáltak minket lebeszélni. Csendes, nyugodt helyre vágytunk, mert a budapesti városi forgatag egyszerűen nem a mi világunk, de végül csak ráleltünk.

Szép lassan helyére áll minden, kiürülnek a dobozok és zsákok... talán egyszer az internetszolgáltató embere is megérkezik és beköti az internetet! Utána lesznek képek, posztok, tisztességes levélmegválaszolások és mindenféle nyalánkságok! :) Csak győzzük kivárni! ♥