Nem terveztem nagy konyhai hadműveletet mára, de ahogy a férjem mondaná;
"nem tudsz itthon elülni a fenekeden nyugton!" Milyen igaza van!
Valamit tényleg mindig ügyködnöm kell!
No és ha már volt egy kicsike szabadidőm meg a korábbi sütögetésből
megmaradt tojásfehérjém, gondoltam gabalyítok egy kis habcsókot. Először
cukorszirupot főztem, aztán a robotgép is legalább 40-50 percig
dolgozott, majd következett a kedvenc részem... játék a nyomózsákkal!
Közben persze karácsonyi dalokat
hallgattam és eszembe jutott gyerekkorom egyik régi karácsonya, amikor
utoljára habcsókot ettem. Nagyapa nővéréhez és a húgához mindig
karácsony másodnapján mentünk látogatóban, no meg azért is, hogy
megnézzük az ő fenyőfájukat. Persze ebéddel vártak és arra is jól
emlékszem, hogy szinte mindig töltött csirke és diótorta volt a menü. A
kis dohányzóasztalon pedig ott állt a feldíszített karácsonyfa, amin én
életemben először láttam színes habkarikákat. Teljesen elvarázsoltak!
Emlékszem, hogy betegre faltam magam belőle és olyan szinten elcsaptam a
gyomrom, hogy legalább 25 évig rá sem bírtam nézni a habkarikára. Aztán
2 évvel ezelőtt amikor szembejött velem egy recept, elöntött a
nosztalgia és azóta karácsony környékén nyughatatlan vágyat érzek arra,
hogy habcsókot készítsek.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése