Barbi varr - tárcavarró workshopon jártam

Barbi kezei között gyönyörű, finom, elegáns holmik születnek és nem mellesleg a tárcavarrás minden csínját-bínját megtanítja a tanulni vágyóknak. Modesztával már jó előre kiszemeltük ezt az izgalmas programot és most a hétvégén Solymárra látogattunk, ahol egy hangulatos kis helyen (Mosolygó) egy workshop keretén belül megtanultunk tárcát készíteni. 

Miután összegyűlt a szuper kis társaság, egy kis teázással vette kezdetét a nap, majd az elmélettel folytattuk, utána pedig mindenki kíváncsian vetette bele magát a munkába.

Csodálatos alapanyagokból válogathattunk, szebbnél szebb holmik vártak bennünket. 

Barbi és segítője Szilvi nagy-nagy türelemmel álltak hozzánk, segítettek amiben csak tudtak. 

Szuper tippekkel és tanácsokkal lettünk ellátva, minden lépést gondosan, odafigyelve megmutattak. 

Amikor a varrógéphasználat kissé nehezünkre esett odaültek a gép mellé, és gördülékenyen oldották meg a felmerülő problémákat. 

Minden kérdésre készségesen válaszoltak és ha netán valakinek kicsit alábbhagyott a lelkesedése (mert be kell valljam, azért nem olyan egyszerű ez a tárcavarrás mint amilyennek elsőre tűnik) akkor Barbi mérhetetlen türelmével és kedvességével átlendített bennünket a holtponton. 

Végül mindenki boldogan és zsibbadó ujjbeggyel tért haza a saját kezűleg varrt tárcájával, ami mellé még egy stencilezett, levendulától illatozó szívecskét kaptunk ajándékba! :)

Szuper volt a hangulat, jó volt Barbit személyesen is megismerni, kreatív, kedves hölgyekkel együtt csacsogni, alkotni, inspirálódni és feltöltődni! :)

Az ilyen klassz programokat, receptre felírhatóvá kéne tenni!!! :)
Köszönöm az élményt! ♥

Bluer Design workshopon jártam

Szombaton egy szuper, családias hangulatú workshopon vettem részt Bluer Design Biancánál.
Nagyon izgatott voltam, hogy végre elleshetem hogyan is kell igazán szépen antikolni. 

Természetesen itthon már én is próbálkoztam festéssel, de azért még is csak jobb ezt látni élőben, főleg valaki olyantól, aki már számtalan lakberendezési tárgyat, bútort festett le saját kezűleg. Egy kezdőben (mint én is) számtalan olyan kérdés merül fel, amire az internet dzsungelében nem biztos, hogy a megfelelő választ találja. Egy ilyen workshop keretein belül nem csak a kérdéseinkre kaptunk választ, hanem számos tippel, jó tanáccsal lettünk ellátva a festékeken át az ecseteken keresztül a waxokig. A hab a tortán pedig az volt, hogy saját kezűleg antikolhattunk le egy általunk választott Bluer Design terméket.

 

Két réteg festék között finomakat ettünk és jókat beszélgettünk és kattogtattuk a fényképezőgépet, hogy dokumentáljuk a többiek gyönyörű munkáját is. 

Itt például Modeszta a Modest Home & Garden háziasszonya dokumentálja az eseményeket

A munka elkezdődött... 

Szorgos kezek :)

Bia mindenkihez odament, és  segített, megmutatta a helyes ecsetthasználatot, az apró trükköket, fortélyokat, és készségesen válszolt a menet közben felmerülő kérdésekre.

Egyébként meg kell, hogy mutassam, Bia mennyire szépen megtanitott festeni... Szinte sima az egész felület, és nem látszódnak az ecsetvonások! 

 Bezzeg a workshop előtt festett só-bors szórómról,  (közelebbről nézve) ez már nem mondható el. A foglalkozás előtt talán még mondhattam volna, hogy valamennyire elégedett vagyok a só-bors őrlőmmel, viszont a workshop után alaposan elszégyelltem magam, hogy micsoda ronda módon festettem le őket, és bizony kontár munkát végeztem....

Látjátok, ilyen sokat jelent, ha hozzáértő embertől tanuljuk meg a apró trükköket, finom fogásokat! Nagyon jól éreztem magam és elhatároztam, hogy a só és bors szóró megérett az újrafestésre, mert ilyen csúnyán nem maradhat, és szeretném kamatoztatni a hétvégén tanultakat.

Ha szeretnétek ti is elsajátítani az antikolás minden csínját-bínját, akkor szeretettel ajánlom nektek a Bluer Design workshopot, mert nem fogjátok megbánni!

Bia az alábbi helyeken  érhető el:

Bluer Design blog,

Bluer Design a Facebookon is :)

Ágytámla házilag

Mindig jár az agyam mit lehetne itthon saját kezűleg létrehozni, megcsinálni. Így volt ez az ágy fejtámlájával is, merthogy azunk nem volt. Az igazság az, hogy februári költözésünk után hetekig még ágyunk sem volt. Persze nem panaszként mondom, fiatalok vagyunk, nem jön csak úgy minden egyik-pillanatról a másikra és azért szépen lassan, de csak sikerült beszerezni a lényeges bútordarabokat.

Amikor az ágyat választottuk, nekem két kikötésem volt;

1.  Mindketten elég magasak vagyunk, Bálintomnak meg ott a sérvprobléma is, úgyhogy fontos volt, hogy ne legyen túl alacsony, és ne legyen nehéz kikászálódni az ágyból.
2.  Tárolós, ágyneműtartós legyen az alja, mert nem szeretem, ha az ágy alatt összegyűlnek a porcicák és akkor a porszívóval szerencsétlenkedhetek alatta. Plusz az ágyneműtartó pakolás, rámolás szempontjából is hasznos! 

Így esett a választásunk egy elég magas, ágyneműtartós ikeás ágykeretre. Igen, de az ágyhoz tartozó fejvég elég uncsi volt, nem mellékesen drága is, amit nem engedhettünk meg magunknak, úgyhogy ezt el is vetettük rögtön. A szobafelújítás kezdete előtt kezdett körvonalazódni a fejemben, hogy átköltözésünk után milyen fejvég is lenne jó az ágyhoz. Persze számolgatni is elkezdtünk, mert nem mindig az az olcsóbb és pénztárca barátabb amit saját kezűleg készít az ember.
A pinteresten találtam egy fenyőből készült fejtámlát ami nagyon megtetszett. Mutattam is az Zuramnak, hogy valami ilyesmit szeretnék, vagy esetleg pontosan ezt akarom. Legyen olyan kedves és készítse el! Drága jó emberem persze mondta, hogy ő szívesen megcsinálja, de inkább bízzam rá a kinézetét, pont ugyan olyat ő biza' nem fog készíteni. Lejátszottunk pár "ne olyan, hanem ilyen legyen" meccset, de végül teljesen szabad kezet engedtem és hagytam magam meggyőzni! :)) Elvégre is én csak a számat jártatom, a munka nehezebb része, a kivitelezés rá vár.

Egy felújítás története

Adott két szoba. Az egyik pici, a másik kicsivel nagyobbacska. Mindkét szobában padlószőnyeg, tapéta. Mindkét szoba hagyatéka egy jó adag cigarettaszag, aminek kiűzetéséről korábban ITT hangot is adtam.

Hónapokig a nagyobb szoba volt a hálószobánk, mert ez kevésbé volt bagószagú. Miután sikerült minden költöztetődobozt, zsákot kipakolni a kisszobából úgy döntöttünk a hálót átköltöztetjük ide. Ez a szoba 3méter x 3méteres. Egyszóval kicsi. Épphogy az ágy be fog férni, de muszáj ide áttelepülnünk. A januári költözésünk óta a nappaliban tanyázott az íróasztalom és a hobbizós-komódom is. Utóbbi tele van a kreatív cuccaimmal. Elterveztük, hogy ezek szépen mennek a nagyszobába. Azért nem a kicsibe, mert tényleg kicsi, és a nagyobba szeretnénk egy kihúzható kanapéágyat venni, hogy ha vendégeink érkeznek ne a nappaliban a felfújható "lufiágyon" szenvedjenek. Ez a 3 bútordarab viszont nem férne el a kisszobában. Így jön a csere. 

Egy mondatban a lényeg;

Ágy át a kisszobába, nagyszobába pedig mehet minden ami ideiglenesen parkolt a nappaliban. Viszont előtte rendbe kellett szedni a kisszobát!

Innen indult minden

Vásári beszámoló

Nyakamon a felújítás, de kellett egy kis kikapcsolódás, úgyhogy tegnap szabadprogram gyanánt újra régiségvásározni voltunk Egerben. Reggel viszonylag korán keltünk, és igyekeztünk még a hűvösben odaérni. 8 óra után kicsivel leparkoltunk az autóval és felsétáltunk a Bazilikához. Közben persze azt ecseteltem Bálintnak, hogy bármit is látunk, veszünk alkudjunk már! Alkudni akartam, mert eddig nem igazán ment az alkudozás, vagy egyszerűen nem volt hozzá elég bátorságom. Most viszont elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad bizony nekem alkudoznom kell!! 

Gyorsan végigbámészkodtunk magunkat a vásár elején, és hátrasiettünk a Domus parkolóhoz, ahol szeretek turkálni annál az árusnál aki banános ládákban teszi ki a sok-sok portékát. Tudjátok ez tipikusan az az árus, aki fogja, kiteszi a ládákba ömlesztett portékát, úgy ahogy van. Itt nincs minden katonás sorrendben kipakolva, nagy az összevisszaság, mert ha akarsz valamit "dolgozz" meg érte! Nos belevetettem magam a sűrűjébe. Túrtam a dobozok között, csészéket kerestem. Elsősorban teásakat.  A nap erősen sütötte a hátamat, és még csak fél kilenc múlt, de már iszonyat meleg volt. Legalábbis a napon. Fél órás görnyedt kotorászás után azon kaptam magam, hogy rengetegen lettek körülöttem. Mindezek mellé az Istennek sem találtam összepasszoló dolgokat. Hol egy tetszetős csészét találtam, de nem volt meg a kistányérja... hol egy csészealjat leltem meseszép cseresznyevirágokkal, de sehol nem volt a csészéje. Vagy ha találtam is valamit annyira picike volt, hogy maximum gyerekjátéknak ment el. Aztán tényleg nem volt már türelmem a napon kotorászni, visszatettem a különböző mintájú csészét, csészealjat és eljöttem egy filléres bögrével, ami kiöntő is egyben. Búslakodtam kettőt-hármat Bálintnak, hogy nem tudtam összepasszítani a dolgokat... de majd legközelebb! :)

Aztán elindultunk visszafelé, de már szépen, lassan szemlélődve. Egy néninél vettem egy üveg bonboniért, amit akár cukortartóként is lehet használni. Öntött üveg, gyümölcs mintákkal. Sajnos a fotón nem nagyon tudom visszaadni a gyümölcsöket, de higgyétek el ott van rajta a szamóca, cseresznye, szőlő, alma, barack! :) Itt jött az első sikerélmény, sikerült alkudni az árából. Persze csak megjegyeztem, hogy "hát ezen van egy ár...de... háááát... " (közben vágtam a fintorgó-elmélkedő fejeket) Itt már mondta is a néni, "hát igen, kicsit túl van árazva" :D Beárazta újra és el is hoztam.

Nézelődtünk tovább. Sok-sok szépséget láttam...de ami a listánkon rajta volt, abból nem sok minden jött össze. ŐőŐ... Igen, mi listával járunk régiség-vásározni :)))) Vannak vágyott holmik, amiket korábban már listába szedtünk. Bálint is áttanulmányozta még itthon. Erre azért van szükség, hogy mindketten tudjuk a nagy forgatagban mire kell jobban figyelnünk, mi az ami érdekelhet minket. Persze a listát nem kell olyan szigorúan venni mint egy bevásárló listát, el lehet tőle térni, ha menet közben valami egészen más dolog megtetszene...de a lista ad egy kis támpontot, hogy azért próbáljunk ésszel vásározni. 

A következő áldozatom egy szép szószos-tál volt. Februárban nagyon megtetszett egy fotó a pinteresten, ahol natúr fehér szószos tálban gyönyörű jácint virágzott. Nos azóta vágytam egy szószos tálra, de olyanra ami minta nélküli, teljesen fehér és nincs tányérhoz rögzítve. Jelentem megtaláltam! Alkudtam? Alkudtam!

Következő szerzeményem nem tudom pontosan hogyan jött. Anya mondta még régebben, hogy szeretne egy kisebb feszületet. Már a múltkor is feszületek után kajtattam neki a vásárban, de vagy óriásiak voltak, vagy közepes talpon állóak. Most viszont volt mindenféle, de választani nem tudtam. (ANYA, ha ezt olvasod, tessék menni a miskolci régiségvásárba feszületet keresni :P) Ezt a kicsike medált pedig megtartom! :)

Az egyetlen listán szereplő dolgot/dolgokat a Bazilika tövében sikerült zsákmányolni. Képkeretek. Egyforma méretűek, 2-2 hasonló, majdnem egyforma mintájúak. Bálint nagyon résen volt, neki tűntek fel a különbségek. Fülembe is súgta a fontos információt, ami alku tárgyát is képezte. Mondom az eladónak a tényeket... Eladó meglepődik, mondja is, hogy nem gondolta volna, hogy feltűnik valakinek. Erre mond egy kedvezményesebb árat az eredetinél, ha már 4 darabot viszünk. Majdnem jó, de még 500 forintot lefaragok belőle.

Elégedett vagyok, több maradt a kasszában mint reméltem. Megy is félre a következő vásárra :)

A nap tanulsága, vásárba ne csípjük ki magunkat túlzottan, mert "pofára" adnak sok mindent!
A nők alkudjanak a férfi eladókkal, férfiak a női árusokkal. Úgy tutibb az eredmény! ;)

Levendula ünnep - Élménybeszámoló

Sosem gondoltam volna, amikor blogírásba fogtam, hogy az egyszerű közléskényszeremen kívül mennyi pozitív élményt szerezhetek, hogy fantasztikus embereket ismerhetek majd meg.

A hétvégén az egyik szívemnek igen kedves bloggerinánál, Modesztánál jártam. 

Olyan furcsa, mert fogalmam sincs pontosan mióta ismerem, olvasom a bejegyzéseit. Azt tudom, hogy Bardócz Évitől jutottam el Modesztához, akit sokáig csak zugolvastam. Aztán az év elején néhány kedves komment érkezett tőle az én blogomba, majd egyik pillanatról a másikra szinte ismeretlenül meginvitált magukhoz levendula piknikre. Nem tudom leírni az érzést, hogy milyen volt, amikor megkaptam tőle a levelet... Emlékszem, hogy reggel, az ágyban ücsörögtem amikor váltottunk pár levelet. Egyből elmeséltem Bálintnak mi történt, ő pedig csak annyit kérdezett "ha ráérünk szeretnél elmenni?"
Egész nap az a furcsa vigyor volt az arcomon, az a megmagyarázhatatlan... és nem tudtam hova tenni magamban ezt az egészet. Hát mégis ki vagyok én? Jelentéktelen porszeme a kreatív blogvilágnak, és hogy valakinek ilyen formán eszébe jutottam, igazán megdobogtatta a szívemet!

Bagószag a lakásban? Na ne!

Költözésünkkor az első "sokk" akkor ért, amikor kulcsátvétel után beléptünk a házba. Megcsapta az orromat a tömény cigaretta szag. Pedig minden ki volt szépen takarítva, de a bagószagot nem lehet csak úgy észrevehetetlenné tenni.

Előző lakó volt olyan "kedves", hogy az itt töltött utolsó hónapjában bent a házban dohányzott. Félreértés ne essék, nincs nekem semmi bajom a dohányosokkal, a családomban is vannak dohányosok, DE szerintem a dohányzás is történhet kulturált keretek között, de ne a másik ember kárára. Mikor a házat jöttünk megnézni nyoma sem volt a bagószagnak, akkor nem dohányzott bent senki, mert ha akkor éreztem volna nem is költözünk később. Nem értem akkor az utolsó 1 hónapban miért kellet? Kitolásból? Csak gratulálni tudok az ilyen jellemhez! 

Szóval az első éjszakánk olyan rettenetes volt, mintha két doboz cigarettát szívtam volna el az éjszaka folyamán, kapart a torkom és szúrt a szemem. Bálint pedig napokig köhögött megmagyarázhatatlan okokból. Másnap eldöntöttem, hogy felhúzom a kesztyűt és harcba szállok, kipucolom ezt a bűzt az életterünkből. 

fotó forrása

Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Elkezd kutakodni a neten különböző praktikák után. Az itt felsoroltakat kipróbáltam, de jelentem nem jöttek be!

• a ház különböző pontjain kis edényekben elhelyezett 20%-os ecet
•  ecetes szivacs a radiátorokra
• gyertyaégetés (mert állítólag elveszi a szagot)
• illóolajas csepegtetés/párologtatás
• padlószőnyeg alapos kiporszívózása
• babérlevél elégetés
• citrom és narancskarikák szárítása
• mesterséges illatosítók

Nos az ecet nem tett semmit, nesze semmi fogd meg jól... a különböző illatosítás mint pl illóolaj nem veszi el a bagószagot, kicsit fedi, keveredik vele de semmiképpen sem nyomja el. Sajnos a tapéta és a padlószőnyeges helység alaposan beitta :( Amikor hazaérkeztünk valahonnan és beléptünk a házba még mindig a bagószag csapott meg. Az első pár napban a mosott ruhát a legkritikusabb szőnyeges helységben teregettem ki. Ez a módszer vált be a legjobban. Igaz száradás után mindegyik ruha olyan szagú volt mintha egy füstös kocsmában töltöttem volna az estét és lehetett mindent újra mosni, de úgy tűnik a ruhaszárítós módszer sokat segített, összegyűjtötte a bűz legnagyobb részét. 

Viszont még mindig nem voltam elégedett. Egyik reggel ébredés után vettem észre, hogy a kispárnám az éjszaka folyamán a földön pihent. Felvettem, megszagoltam... heves öklendezések közepette rá kellett döbbennem, hogy még mindig van bőven a bagószagból, méghozzá a padlószőnyegben. A következő lépésben beszereztem a vanish szőnyegtisztító porát. Sajnos a környezetünkben nincs senkinek szőnyegtisztító berendezése, másfelől télen nem akartam vizes szőnyegtisztítás végezni, de meg kellett oldani valahogy ezt a bűzölgő szőnyegproblémát. Kiszórtam a szőnyegre a port és alaposan beledörzsöltem. Hagytam hatni a szert, majd kiporszívóztam. Meglepő módon a dolog működött. 

Nem azt mondom, hogy 100%-os, de 90%-ban elégedett vagyok az eredménnyel. Utólag belegondolva valami mezei illatos mosópor is megtette volna ugyan ezt a hatást, de sikernek könyvelem el, hogy ideiglenesen sikerült megoldani ezt a bűzfacsaró problémát is. Mindenesetre ha beköszönt az igazán jó idő felszedjük a padlószőnyeget, leszedjük a tapétát és alaposan kifestünk. Ezt a problémát végleg és 100%-ban ez fogja leginkább megoldani.

Így költöztünk mi...

Ez a bejegyzésem inkább beszámoló jellegű, mint ötletadó, de talán van akinek így is hasznos információkkal szolgálhatok. 
Lássuk, hogyan költöztünk!

Tervezős, szervezős típus vagyok, listaíró hajlammal megspékelve. Szeretek mindent megtervezni. Nem volt ez másképpen a költözéssel sem. Egy komplett, több oldalas költözési menetrendet készítettem. Cirka 1,5 hét állt a rendelkezésemre a bepakoláshoz, így minden napot megterveztem, és beosztottam, hogy éppen mit is kell elcsomagolnom, bedobozolnom. Nekem erre azért volt szükségem, hogy egyszerre ne legyen sok a meló és sokat segített abban is, hogy ne ragadjon el a káosz és ne kapjak idegbajt menet közben. 

Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy külön pakoltam mindkettőnknek 1,5-2 hétre elegendő ruhát, pipere cuccot, és minden mást amire tudtam, hogy szükségünk lesz. Ide pakoltam el a szükséges gyógyszereket, vitaminokat, iratokat, pénzt és telefontöltőket is. Tulajdonképpen úgy készítettem el a csomagot, mintha 2 hétre elutaznánk.

Később összeállítottam egy takarítós kosarat is, amit egyszerűen meg tudtunk fogni és hozni-vinni az új hely és a régi között. Minimálisan használok bolti vegyszereket, de most kivételesen ezekből jól bevásároltam, mert nem tudhattam előre mi fog várni az új helyen. Ha szükség van erősebb vegyszerekre, akkor nem kell menet közben szaladgálni a boltba, hiszen minden kéznél van. A tisztítószeres kosárba került még a vegyszereken kívül eldobható nedves takarító kendő, felmosóruhák, porrongyok, seprű, lapát.

Jó szolgálatot tesz ilyenkor több strapabíró nagyméretű kukás zsák. Nem feltétlenül a legdrágább a legjobb. Nekem az alufixes (ami nem a legolcsóbb) totál felmondta a szolgálatot, mert az első zsákozás után ahogy csomót kötöttem a zsák végére és megemeltem azt a súly szinte széthúzta, szétszaggatta az egészet. Emlékeim szerint a második adag zsákot már a tescoban szereztem be. Semmi extra, tesco gazdaságos talán, a legnagyobb fekete zsák. Bírta a strapát. Szükség volt még kisebb szatyrokra, kosarakra, néhány almás ládát is sikerült beszerezni, valamint strapabíró nagyméretű műanyag  és papírdobozok tettek jó szolgálatot. A csomagoláshoz kellett még több gurigányi széles ragasztószalag, reklámújságok és buborékos fólia.

Az egész kezdődött a ruhák elcsomagolásával. Zsákos holmik esetében jó, ha minden zsáknak megvan a maga szerepe. Nálam volt pulóveres, nadrágos, inges, kendős-sálas-sapkás, nyári ruhás, és még sorolhatnám, de biztosan el tudjátok képzelni. Lényeg az, hogy ne ömlesszünk semmit, ne keverjük a holmikat mert ne adj Isten, de úgy jártok mint én, hogy egyenlőre nincs elegendő ruhás szekrényünk, így vannak holmik amik még zsákban pihennek. Ebben az esetben ha mégis szükség van valamire, akkor csak az adott zsákot kell áttúrni, nem pedig az összeset.

Szóval először a ruhákkal, cipőkkel kezdtem, majd bezsákoztam a törölközőket, terítőket, ágyneműket utána pedig eldobozoltam az összes kreatív cuccomat, kellékemet. Ezek után a könyvek voltak soron. A dobozokba fele-fele arányba került könyv és nem törékeny lakásdekorációs holmi, vagy éppen egy-egy társasjáték. Mindezt azért, hogy aki cipeli majd ne szakadjon meg a könyvek súlyától. A törékeny apróságokat újságpapírba és buborékos fóliába csomagoltam, az extrán törékenyeket pedig törölközővel kibélelt dobozokba tettem és ragaszkodtam ahhoz, hogy majd mi szállítsuk. Az elektronikai holmikat Bálint csomagolta el. Szerencsére a nagyobb daraboknak megtartottuk a saját dobozát, így ezekkel is könnyű dolgunk volt.

A konyhát hagytam legutoljára, de pl. a nem szükséges kis konyhai berendezéseket már  korábban bedobozoltam és elcsomagoltam. A tartós élelmiszer két nagy almás ládába került és legvégül minden törékeny holmit elcsomagoltam és bedobozoltam a költöztető autó érkezését megelőző este. A nagyobb fazekakat is megtöltöttük, hogy ne üresen kerüljenek el. Minden helyet kihasználtunk, amit csak lehetett.

A mosógépet már két nappal korábban kihúztuk a helyéről, és a bejárati ajtó közelébe tologattuk el, hogy csak meg kelljen emelni és kivinni a lakásból, mert több mint 70 kg a drága, fogás rajta meg nem sok.

A költöztető autó érkezése előtt 3 nappal megkaptuk a házkulcsokat és úgy döntöttük, hogy amit lehet már kiviszünk a kocsival, mert a lakásban egyre több helyet foglaltak el a dobozok és a zsákok. Már kezdett nyomasztó lenni a felfordulás, pedig tudtam, hogy ez ezzel fog járni. Zavart, hogy ösvényeken jutunk el a nappaliból a fürdőbe, és már nem volt helyem hova pakolni az újabb teli dobozokat, zsákokat. Bálint kiszedte a kocsiból a hátsóüléseket és teletömtük az autót amivel csak tudtuk. Egyik nap volt, hogy 3 alkalommal is fordultunk, elhoztuk a törékeny és féltett holmikat, az elektronikai cuccokat, kisebb gépeket és ami könnyedén mozdítható volt.

A költöztető autónak meghagytuk a nagyobb darabokat. Polcokat, szekrényeket. Amit tudtunk elmozdítottuk a helyéről és az ajtó közelébe raktuk. A fiókos szekrények lapra szereltek, de csak a fiókokat szedtük ki belőlük, mert macerásnak találtam rögzíteni, de azt sem szerettem volna, hogy külön életet éljenek majd szállítás közben. Amelyik fiók bírta, azt megpakoltuk holmikkal így tényleg minden helyet kihasználtunk. A költöztető autónak nem kellett kétszer fordulni, egy körrel minden befért, köszönhetően, hogy a fiúk nagyon ügyesen pakoltak.

Minden épségben megérkezett, nem tört össze semmi, nem karcolódott meg egy bútordarab sem és szerencsére senki sem sérült le cipekedés közben. A kipakolás nem megy olyan gyorsan mint a be, de semmi vész, itt már nem kell sietni. A konyhát és a kamrát már első nap belaktuk, mert enni kell, a többi meg jött/jön szépen lassan. Egyszer végre minden kikerül a dobozokból és a zsákokból ha lesz már hova tenni őket. Addig is van egy rumliszobánk, de ha nagyon zavar a látvány egyszerűen bezárom az ajtót :D

Azért be kell, hogy valljam bármennyire is próbáltam felkészülni a költözésre, elég sok feszkóval jár, de szerencsésnek mondhatom magam, mert rajtam ez utólag jött ki a nagy hűtőtraumának köszönhetően. (erről bővebben majd később)

Remélem valakinek tényleg hasznos volt a bejegyzés,

igazán nagy köszönet, hogy végigolvastátok! :)